Közvetítő intézmények – ki oldja meg a bevándorlás-problémát?

2015. augusztus 09. 09:57

Amióta megjelent Magyarország határain az első „új típusú” bevándorló, azóta tart a vita kormányoldal és ellenzék között, hogy akkor most mit is kellene csinálni.

2015. augusztus 09. 09:57
Csizmadia Ervin
Mandiner

Vendégszerzőnk, Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása.

 

Amióta megjelent Magyarország határain az első „új típusú” bevándorló, azóta tart a vita kormányoldal és ellenzék között, hogy akkor most mit is kellene csinálni. Az ellenzék (láthatóan egyre csekélyebb társadalmi támogatottsággal) szidja a kormányt, hogy mindent rosszul csinál (meg hogy idegen-ellenes); míg ez utóbbi a témát úgy kezeli, ahogy egy nagy nemzeti konfliktust egy kormány kezelni szokott: veszélyt hirdet, erőt mutat és ennek eredményeképpen láthatóan növelni tudja a tavaly év végén megtépázódó tekintélyét. Idáig tiszta sor – mondhatnánk.

Van azonban ennek az ügynek egy olyan aspektusa, ami elsikkadt az elmúlt hónapok vitájában, holott nagyon is lényeges, s ez az úgynevezett közvetítő intézmények kérdése.

Ezek azok az intézmények, amelyek egy demokráciában a reprezentatív intézmények (parlament, pártok) mellett a rendszer lelkét adják. Van egy kétoldalú összefüggés: minél több döccenővel működnek a reprezentatív intézmények, annál több hárul a politika és társadalom között elterülő úgynevezett közvetítő intézményekre. S a másik oldalról: minél gyengébben funkcionálnak a közvetítő intézmények, annál több terhelődik az állami intézményrendszerre.

Ideális esetben a társadalom gazdagon be van hálózva közvetítő intézményekkel, amelyek például egy a mostanihoz hasonló bevándorlási drámában is számos feladat megoldására képesek. De persze ezer másféle közvetítő intézmény is létezik, amelyeknek az a célja, hogy a társadalom képes legyen kézben tartani a saját sorsát, s nem csak ilyen nagy konfliktushelyzetben, mint a mostani, hanem – úgymond – normálállapotban is. A családvédelemtől, a vallási és társadalmi kisebbségek mindennapos jóllétének felkarolásáig sok minden tartozik ide.

Ha viszont ilyen közvetítő intézmények nincsenek, vagy nincs kitalálva a szerepük, akkor ebből logikusan következik, hogy már a normálállapotban is, de konfliktushelyzetben még inkább csak egyetlen cselekvő instancia marad: az állam. Egy közvetítő intézmények híján lévő társadalomban érthető módon felértékelődik a kormányzati tekintély, s a kormányok persze köszönik szépen, élni kívánnak a feléjük áradó többségi bizalommal. Most, a bevándorlás kormányzati kezelése tipikusan olyan téma, amelynek „megoldásával” a kormány népszerűséget szerezhet (és szerzett is!) magának.

De a bevándorlási dráma nem csak azért húsba vágó, amit a közvetlen szinten jelent. Hanem azért is, mert kíméletlenül rávilágít arra: a rendszerváltás kezdetétől nagyon féloldalasan fejlődtek ki nálunk az intézmények. Nem azt mondom persze, hogy ha másképpen, jobban, gazdagabban fejlődtek volna, akkor egészen másképpen lehetne kezelni a bevándorlás témáját. Látható, hogy a hatalmas bevándorlási hullám kezelésére azok a nyugati országok sem képesek, amelyekben a miénknél nagyságrendekkel jobban kifejlődött a civil társadalom, továbbá évtizedes tapasztalatok állnak rendelkezésre a bevándorlók integrálására vonatkozóan. Két dolgot azonban állítok: 1. Az, hogy ezek az intézmények nem formálódtak ki, erősen összefügg az átmenet korának filozófiájával; 2. Ha ezek az intézmények a jövőben sem formálódnak ki, akkor minden jövőbeli konfliktushelyzetben csak egy szereplőnek lesz érdemi cselekvési potenciálja, s ez a kormány. Végigtekintve az elmúlt 25 éven, teljesen törvényszerűnek látom, hogy az Orbán-kormány az elmúlt években magához ragadott lényegében minden cselekvést. Nem volt ugyanis semmilyen érdemi vetélytársa.

Ami az 1. megállapítást illeti: ma már világos, hogy az 1989-90-es rendszerváltás ideológiájába nem fért bele közvetítő intézmények létrehozatala. Nem azért nem, mert ne akarta volna senki, hogy ilyen intézmények létrejöjjenek, hanem egyszerűen azért nem, mert a gyors és sikeres demokratizálódáshoz elég volt bizonyos minimál-feltételek megteremtése. A közvetítő intézmények amolyan „maximum-feltételnek” számítottak volna, s létrehozatalukra nem maradt idő. Másfelől viszont csak „idő kérdése” volt, ebből mikor következik az egész politikai rendszerre hatással lévő fejlemény. Ugyanis, ha nincsenek ilyen intézmények, akkor – ahogy már írtam – semmi más nem marad, csak a kormány. A 25 nem más, mint folyamatos araszolás a kormányzati omnipotencia megszerzése felé.

Ebből következik a 2. megállapítás: ha túl akarunk lépni azon a siránkozáson, hogy így az Orbán-kormány, meg úgy az Orbán-kormány, akkor lassan ki kell dobni az ablakon a diktatúrás magyarázatokat. És el kell kezdeni érdemileg átgondolni azt a társadalmi szerkezetet, amelyet az elmúlt negyedszázadban megteremtettünk, és amelybe a legnagyobb jó szándékkal, de magunk helyeztünk el időzített bombát. A gyújtószerkezet az óta ketyeg, ahogyan az intézmények megteremtése megállt a reprezentatív intézmények szintjén. Ha pedig megállt, akkor a magyar demokrácia féloldalas maradt, s nincs semmi, ami meg tudná akadályozni, hogy ne térne vissza a magyar történelem; s abból az a képlet, hogy a politikát egyedül a fő kormánypárt és a kormány csinálja, az ellenzék meg csak úgy van, széttagolt és hatástalan.

Meglehet, az egyetlen domináns politikai szereplőre épülő képlet komoly eredményeket hoz a bevándorlás kezelésében, de ha hosszabb távon gondolkodunk, fel kell vetnünk a közvetítő intézmények hiányának hatalmas kihívását. Az elmozdulás persze azért éktelenül nehéz lesz, mert közvetítő intézményeket (éppen, mert a társadalom intézményeiről van szó) sokkal nehezebb teremteni, mint politikai intézményeket. Babits Mihály annak idején „fürgének” nevezte a Magyarországot körülfonó népeket, magunkat pedig „lomhának”.  A kérdés ma is ugyanaz, mint az ő korában: lehet-e a lomhából fürge?

Ha nem, akkor a hiányzó társadalmi fürgeséget a kormányok túlmozgása – ami persze nem diktatúra – helyettesíti majd hosszú évtizedekre.

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 85 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tas0125
2015. augusztus 10. 13:40
Ervin barátunk el kívánta mondani, hogy felkészültsége okán ismeri a közvetítő intézményeket. A probléma csak az bibi, hogy a közvetítő intézmények béke időkre lettek kitalálva. A kormány többek között meg azért is lett kitalálva, hogy ily időkben működtesse az intézményeket, operatíve. A túlságosan tele-tűzdelt intézmények pl. Eu-adminisztratív intézmények, nemhogy lomhává, de kifejezetten korlátolja az operatív viselkedést. Hiszen első lépésben meg kell a tagállamnak bizonyítani az eu-i közvetítő intézményeket, aztán neki kezdhetjük amit így is úgy is csinálni kell. Tudta ezt már Babolcsai Néni is és Cs. Ervin is! utó írat: A kerítés meg azért is kell, hogy ez MAGYARORSZÁG határa,szaggatottal jelezve úgy látszik kevés. Értitek ez a határ, ha a portán leadod a neved, esetleg beléphetsz. Így szól a modern, intézményesített állam felépítése. A káosz, az valami más!
Berecskereki
2015. augusztus 10. 08:16
Iborfia település lenne a bizonyíték, hogy a balliberálisok miért támogatják a bevándorlást? "A faluban élők szerint egyikük sem változtatta a véleményét vagy a pártállását, csak annyi történt, hogy 2006 és 2009 között meghaltak azok, akik mindig az MSZP-re szavaztak, így lett Iborfiából fideszes falu. "Eddig kommunista falu volt" - fogalmazta meg Lakatosné." http://www.origo.hu/itthon/valasztas2010/kampanynaplo/20100214-valasztas-kampany-politika-iborfia-az-orszag-legkisebb-faluja.html
moricka13
2015. augusztus 10. 05:44
Csizmadia Ervin! Ön tudja, hogy mit kellene és lehetne is csinálni? Amerika megcsinálta, Európa megszívja. Brüsszel sem tudja, mit kellene csinálni, Szanyi is csak itthon poénkodik. Maga fajta firkászok pedig hagyjanak fel a hazai tudatlanok hülyítésével és összeugratásával!
választópolgár
2015. augusztus 10. 02:18
1. Folyékonyan a szemünkbe hazudnak arról, hogy miért és miből jöttek el idáig. 2. Úgy jönnek be a hátsó kerteken keresztül, mint a tolvaj, a betörő, titokban. 3. Nem csak elfelejtenek bemutatkozni, de még meg is semmisítik az irataikat. Még azok is, akik esetleg tényleg jogosan menekülnek. 4. Nem tartják be a szabályainkat, rombolnak és szemetelnek. 5. Követelőznek és ők akarják eldönteni, hogy hol akarnak maradni. A menedék KÉRÉS ugyanis valami egészen más, mint az eltartásukat jelentő menedékstátusz követelése. 6. Ezek az emberek mind az európai népek ellen szervezett támadás zsoldosai, amennyiben idegen hatalmak fizették le őket, hogy ide jöjjenek - ez pedig a soha nem elévülő bűnök közé fog tartozni. 7. Ezeknek a beözönlőknek ennyi erkölcsi érzéke sincs, fel se merül bennük, hogy bűntények sorozatát követik el? Semmibe vesznek minket, nem kérnek, hanem követelőznek.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!