Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Úgy látszik, az Úr mégiscsak inkább a „lineáris adózás" elvével rokonszenvez: aki fele annyit kapott, attól fele annyit kér számon, nem kevesebbet...
„Miért mondtuk, hogy a mai fül számára különösen meglepő ez a történet? Mert szociálisan érzékeny korunkban a jézusi tanításnak azokra az üzeneteire »vagyunk vevők«, amelyek az erősebbek, a gazdagabbak kimagasló felelősségét állítják a középpontba. (...)
Azt a homályos érzést hajlamosak erősíteni bennünk a fentiek, hogy valamiféle »progresszív adózás« pártján van a Jóisten, mintha alapvetően a gazdagabb, erősebb emberek vállára nehezednének a világ terhei, megoldandó problémái; míg a szegényebb, gyengébb, tehát kiszolgáltatottabb embereket sújtja épp elég gond-baj, ha azzal megküzdenek, az nekik elég az üdvözüléshez.
Nos, ennek a homályos érzésnek most el kell oszlania, ha elolvastuk a talentumokról szóló példabeszédet. Ez ugyanis alapjaiban kérdőjelezi meg a Jóisten ítélkezési szempontjairól kialakult sejtésünket. Úgy látszik, az Úr mégiscsak inkább a »lineáris adózás« elvével rokonszenvez: aki fele annyit kapott, attól fele annyit kér számon, nem kevesebbet...
Azaz: a szegénynek, a gyöngének is megvan a maga felelőssége. (...)
Fogyasztóként kesereghetünk azon, hogy a tömegtársadalmakat uraló cégek konzumidiótának néznek minket, és mindenféle alantas eszközökkel, manipulációval lenyomják a torkunkon megkérdőjelezhető értékű termékeiket és szolgáltatásaikat. De előbb-utóbb szembe kell néznünk azzal a kérdéssel: a mindennapok apró döntéseiben – a vásárlási szokásoktól a gyereknevelésig – megtettük-e, amit tehettünk, hogy ez ne így (vagy ne ennyire így) legyen?”