Márpedig elég sokan lesznek. Februárban már idéztük Herwig Birg bielefeldi professzor kötetét (A világ népessége, Corvina, fordította Zalán Péter): „»A Bundestag demográfiai változásokkal foglalkozó különbizottsága 1995-ben a következőket fogalmazta meg (Arbeitspapier des Friedenskomittees 2000, 1995/4): „Vannak dolgok, amelyek annyira elképzelhetetlenek, hogy az emberek a legszívesebben nem is vesznek róluk tudomást. Ilyen az az előrejelzés is, amely szerint a németek néhány évtized múlva kisebbségben lesznek Németországban. A német nép, amelyről az Alkotmány azt állítja, tőle ered minden hatalom, nem is fog már létezni.«”
Ez a valódi kérdés. Hogy ötven év múlva létezik-e még a német, a magyar, a cseh, a belga nép. Ehhez képest, ezzel összefüggésben igényel tisztességes választ az a kérdés, hogy mi legyen a bevándorlókkal.
*
Nem kétséges: morálisan megalapozott az az álláspont, hogy a jóság nem mérlegel, aki kér, annak ad; aki kopogtat, azt beengedi. De ez a magatartás csak akkor tisztességes, ha számot vet a következményekkel is.
Elsősorban azzal, hogy ha Európa kitárja a kapuit, ha minden ideérkezőt megsegít, ha folyamatosan azt a jelzést adja a világ népeinek, hogy elég ide betenni a lábukat és az életük már meg is van oldva – akkor a most érkezettek nyomában néhány éven belül az eddigi tömegek sokszorosa kér majd bebocsátást és segítséget.
Olyan emberek, akik nem beszélik az Európában honos nyelveket, nem ismerik az Európában honos kultúrát, nem értenek az Európában honos foglalkozásokhoz. És akik ráadásul még egymás nyelvét sem beszélik, egymás kultúráját sem ismerik, egymás foglalkozásaihoz sem értenek.
Morálisan megalapozott álláspont ennek ellenére kitartani a feltétlen segítés mellett. De nem ilyen álláspont a következmények eltagadása. És végképp nem ilyen azok tisztességének elvitatása, akik a világ terheiből csak annyit akarnak a vállukra venni, amennyi alatt még nem roskadnak össze.