„Válság ez a javából. Nincs alkalmas vezető. Nincs utánpótlás. Nincs jövőkép. Keresve sem találni egy főiskolást, egy egyetemistát, akinek az a vágya, hogy az MSZP-ben politizálhasson. Ezek az ambíciók már inkább a szégyellni való kategóriába tartoznának.
A hírek szerint Mesterházy Attila visszatérne. Talán vissza is tér. Pártelnök lehet majd megint, kormányfőjelölt már biztosan nem. Botka László is bejelentkezhet. Persze könnyen előfordulhat, hogy kér még négy évet. Úgy szokta.
Az ember szinte látja, ahogy a 2018-as választások közeledtével küzdenek az elemekkel. Szakértői kormányt szorgalmaznak majd a többi baloldali kis párttal együtt, és közösen akarnak jelölni miniszterelnököt is. Mindegyik a saját jelöltjét jelölné közösen.
Miképpen lehetett idáig eljutni, hogy marginalizálódhattak így a szocialisták? Számos hiba, körülmény mellett, egyszerűen minden politikai törvényszerűséget félretéve ellenezniük kellett a meghatározó és egyben népszerű – mi több, baloldalinak nevezhető – kormányzati intézkedéseket. (...)
Jól jelzi az MSZP állapotát, hogy a szocialistákról az elmúlt időszakban egyetlen pozitív hír jelent meg, az is a párt honlapján. Ennek a lényege a következő: nem igaz, hogy a pártszékházban csupán egy portás ücsörög, a villanyt sem kötötték ki, és minden ellenkező híreszteléssel szemben gáz is van.
Ez utóbbival nem lehet vitatkozni.”