A 70-es troliból az ablakon kinézve azt láttam, hogy a Lengyel Intézet előtt, azaz az Andrássy út és a Nagymező utca sarkán, egy hajléktalan éppen vizeléshez készülődött, és a legkevésbé se zavarta, hogy ezt nagy nyilvánosság előtt teszi.
„Pedig nem ismeretlen a helyzet a kerület vezetői előtt, elég, ha csak azt idézem fel, hogy tavaly például közvetlenül karácsony előtt, december 23-án voltam kénytelen telefonálgatni azért, hogy a házunk kapujában akkor már második napja száradó emberi ürüléket eltüntetni szíveskedjenek, mert az mégsem járja, hogy fenyőfával, karácsonyi csomagokkal és egyebekkel kell átugrálni rajta, illetve kerülgetni. Mivel ünnep előtt voltunk, már csak ügyeletet tartottak az illetékes szerveknél, úgyhogy, ha el nem is szállították a halmot, legalább fehér porral leszórták. Az is több, mint a semmi.
De vissza a nyárhoz. Sajnos nem először láttam a tegnapihoz hasonló jelenetet nálunk, ám most elszakadt a cérna, azzal a szegény hajléktalannal betelt a pohár. Lehet, hogy a kánikula miatt, de valószínűleg azért is, mert VI. kerületi lakosként egyre nehezebben viselem a külföldi (főleg angol) kocsmaturisták éjszakai randalírozásait. Azt, hogy reggelente leírhatatlanul mocskos és büdös a Nagymező utca és környéke, hogy nem győzzük kerülgetni a széttörött üvegeket, a poharakat, a szarkupacokat és a különféle tócsákat, vagy a földön fekvő, az éjszakai buli fáradalmait ott kipihenő partiarcokat. És akkor arról még nem is szóltam, hogy éjszaka mi megy mifelénk: ürítés az utcán, szex a kapualjban (még jó, ha »csak« a kapualjban), ordítozás.
Gusztustalanná, undorítóvá válik reggelre »a pesti Broadway«, nincs mit szépíteni rajta. Tenni azonban ideje lenne ellene.”