„A görög csőd kapcsán kezd kialakulni egy, a protekcionizmust és a hozzá kapcsolódó szociális költekezést féltő baloldal, illetve a “nemzeti szuverenitást” féltő jobboldal között egy konszenzus, amely szerint igazából a görög csőd oka az EU, az EU erősebb államai, illetve az euró, merthogy a gonosz központi hatalmak direkt kizsákmányolták szegény kisebbeket, és/vagy az egységes kamatláb miatt a görögök a valós érdemeikhez képest túl könnyen jutottak hitelhez, szóval hagyjuk az egészet a fenébe, mindenkinek jobb lenne, ha nem próbálkoznánk ilyen hülyeségekkel, jöjjenek csak a nemzetállamok, azok majd megvédik a polgáraikat a mindenféle csúfságoktól.
És ameddig még csak P. Zoltán magyar egyetemi oktató jön elő ezekkel, addig azt mondom, oké, nem várok mást, de amikor a Mandiner előrángatja Milton Friedmant a hajánál fogva, akkor már tényleg felsóhajtok, hogy édes picsám, vess tüzet!
Lássuk, hány ponton sántít mindez. Sok, úgyhogy csak vázlatokat fogok írni.
- A legfontosabb, hogy a nemzetállam mint olyan, gazdasági értelemben régesrég halott. Nem azért, mert a gonosz multinacionális vállalatok titokban átvették az irányítást – a legnagyobb multinacionális cégek mérete a legnagyobb államok óriásira hízott állami költségvetéseihez képest nudli. Egyszerűen azért, mert nincs egyetlen nemzetállam sem a Földön, amelyik egymaga képes lenne előállítani a ma alapvetőnek számító mindennapi használati cikkek zömét. Bármilyen eszközön is olvassa például ezt a cikket bárki, biztos, hogy a készülékben lesz japán, koreai és taiwani alkatrész, európai és amerikai know-how, amerikai szoftver, kínai munka, és így tovább.”