Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az a 30-as, 40-es korosztály, amelybe jómagam is tartozom, már régóta tisztában van azzal, hogy – feltéve, ha megéri – nem csak 65 éves koráig kell majd dolgoznia.
„Nem lehet megúszni a nyugdíjkorhatár felemelését, hacsak nem nő sokszorosára a munka hatékonysága - mondta egy múlt heti interjúban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója. Spéder Zsolt kijelentésében valójában semmi meglepő nincs, hacsak az őszinte szembenézés gesztusát nem tekintjük annak.
A nyugdíjkérdés lassan olyan témává növi ki magát, mint a politika vagy a foci: mindenki ért hozzá, mégsem jutunk egyről a kettőre. Ennek a legfőbb oka pedig az, hogy a mindenkori döntéshozók egy része a politikai túlélésre játszik, másik része pedig homokba dugja a fejét, miközben ez a játék valójában már jó ideje a mi és a gyerekeink bőrére megy. A tehetetlenség következményeit csak évtizedek múlva érezhetjük ugyan, de szavazni addig is fogunk. Legfőképpen arra, aki valódi megoldást kínál egy tisztességes nyugdíjaséletre.”