Az a 30-as, 40-es korosztály, amelybe jómagam is tartozom, már régóta tisztában van azzal, hogy – feltéve, ha megéri – nem csak 65 éves koráig kell majd dolgoznia.
„Nem lehet megúszni a nyugdíjkorhatár felemelését, hacsak nem nő sokszorosára a munka hatékonysága - mondta egy múlt heti interjúban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója. Spéder Zsolt kijelentésében valójában semmi meglepő nincs, hacsak az őszinte szembenézés gesztusát nem tekintjük annak.
A nyugdíjkérdés lassan olyan témává növi ki magát, mint a politika vagy a foci: mindenki ért hozzá, mégsem jutunk egyről a kettőre. Ennek a legfőbb oka pedig az, hogy a mindenkori döntéshozók egy része a politikai túlélésre játszik, másik része pedig homokba dugja a fejét, miközben ez a játék valójában már jó ideje a mi és a gyerekeink bőrére megy. A tehetetlenség következményeit csak évtizedek múlva érezhetjük ugyan, de szavazni addig is fogunk. Legfőképpen arra, aki valódi megoldást kínál egy tisztességes nyugdíjaséletre.”
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Tömött padsorok, végeláthatatlan tömeg – valahol biztos, de az Európai Parlament ülésén biztosan nem.
Robert Habeck kancellárhelyettes szerint az EU készen áll a vámtarifák emelésére, bár reméli, nem kerül erre sor.
A populisták a jogos közharagot használják fel, de nem tudnak tartós reformokat véghez vinni, hacsak nincs tervük. Sohrab Ahmari írása.
A legjelentősebb nemzetközi intézmények prognózisai szerint a világgazdaság mintegy 3 százalékkal bővül az idén, ám az eurózóna kilátásai ennél jóval kedvezőtlenebbek.
Decemberben csökkent a gazdasági bizonytalanság a Makronóm Intézet EPU indexe alapján.
Hoppon maradnak az (egykori) demokrata mélyállam magyarországi kitartottjai is.
Majka üzenete egyértelmű, de akkor nem illik „a független szórakoztatóművész” komfortos köpenyébe visszabújni.
