Az, hogy tovább élünk, alapvetően jó dolog, és erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Egy mai 60 éves 5-6 évvel több egészségben eltöltött életévre számíthat, mint aki húsz évvel ezelőtt volt ennyi idős. A várható élettartam növekedésével persze a betegségben töltött életévek száma is növekszik. Erre a szociális, egészségügyi rendszerek még nem készültek fel, pedig a probléma egyre égetőbb.
Miként az is, hogy mielőbb kitaláljuk: közép- és hosszú távon hogyan, miből kívánjuk fenntartani a nyugdíjrendszert.
Az anyagi teher nagysága attól függ, hol húzzuk meg a nyugdíjkorhatárt. Jelenleg a népesség valamivel több mint hatoda elmúlt 65 éves, de csak minden hetedik magyar 15 év alatti. Ötven év múlva a népességnek már az egyharmada betölti a 65. évét, az idősek két és félszer többen lesznek, mint a 14 éven aluliak. A helyzet kezelhetetlen lesz, ez mélyebb szakmai hozzáértés nélkül is belátható. A nyugdíjkorhatár felemelését nem lehet megúszni, hacsak nem nő sokszorosára a munka hatékonysága.
Mondhatjuk-e, hogy a korai halálozáson kívül, amit lapunknak adott interjújában az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális vezetője, Jakab Zsuzsanna is az átlagosnál kedvezőtlenebbnek ítélt, demográfiai szempontból Magyarországon nagyjából ugyanolyan tendenciák érvényesülnek, mint általában Európában?
Alapvetően az európai, főként a kelet-európai tendenciák érvényesülnek nálunk is, de azt kell mondanom, hogy azért a lehetőségeinkhez képest rosszabb a helyzet, akár a termékenységet, akár a halálozást nézzük.”