Szerencsétlen Tallián Don Quijoteként kardozik nem létező szélmalmokkal: beleköt a Milton Friedman-szemlecikkembe, mondván, a nemzeti szuverenitás és Görögország védelmében idéztem fel Friedman 18 évvel ezelőtti, az euró rendszerét előre megkritizáló és jóslataiban pontosan betaláló cikkét.
Ki kell ábrándítanom Talliánt: Friedman cikkét és állításait önmagukért idéztem, szemléztem: a cikk gondolatmenete tűpontosan írja lesz, mi lesz majd a baj az euróval. Sem Friedman, sem én nem írtam itt se nemzeti szuverenitásról, se Görögországról. Ez a szemlézett cikk az euró rendszerének buktatóiról szól. Egy másik téma a görög válság.
A Görögország kontra EU-meccsben messze a görögök a nagyobb hunyók, nem egyszer írtam erről az évek során, pl. ezt, 2011-ben, ezt meg idén.
„…az 1981-es európai közösségi csatlakozás nyitotta meg azt a máig kiapadhatatlan bőségszarut, melynek segítségével Görögország koraérett jóléti állam lett. Pazarló államháztartással és délies fegyelmezetlenséggel élvezték az évtizedekig elmaradottságban tengődött államba érkező összeurópai támogatás előnyeit.”
„A sokáig szerény körülmények között élő és működő Görögországot az európai közösségből érkező anyagi támogatás és a turizmus tette viszonylag gazdaggá, de az ország fenntarthatatlan jóléti intézkedésekre és átgondolatlan kiadásokra pazarolta el a bőséges évtizedek lehetőségeit. Nincs nagy esély arra, hogy a Sziriza csak akaratból képes lesz saját lábra állítani egy régóta a nemzetközi közösség forrásaiból vegetáló, de továbbra is bőségszaruról álmodó országot.”
Valóban mindig az EU-t hibáztatom Görögország bajaiért :D