„Miközben Magyaroszágon magukat liberálisnak tartó politikai csoportosulások (álliberálisok?) minden politikai alapelvüket áthágva etnikai jellegzetességekre igyekeznek visszavezetni a görög krízis okait, közben azért a valódi világban a valódi közgazdasági viták is folynak.
Arról már beszámoltunk ezen a blogon, hogy a világ közgazdasági krémje támogatta meg a Sziriza kormány azon álláspontját, mely szerint a megszorítások megbuktak, abba kell őket hagyni, és azt, hogy magának az Európai Uniónak súlyos felelőssége van a válság elmélyítésében is. Joseph Stiglitz, Paul Krugman és Amartya Sen Nobel-díjas közgazdászok, illetve Kenneth Rogoff, James Robinson, James Galbraith és Thomas Piketty sorban jelentettek meg ilyen tartalmú cikkeket. Meglepetést okoztak a baloldalisággal egyáltalán nem vádolható brit jegybank elnök, Mark Carney, illetve az eurozóna szintén egyáltalán nem baloldali vezető közgazdász szakértői, Charles Wyplos és Barry Eichengreen hasonló állásfoglalásai. És természetesen itt van magának az IMF-nek a vallomása, mely szerint fél éven keresztül hazudtak, amikor úgy vettek részt a görög tárgyalásokon, hogy tudták: adósságelengedés nélkül nem fog menni a dolog.