A problémás egyetemeknek át kell alakulniuk

„Mi van, ha egy egyetemi vagy főiskolai kar azt mondja: mi nem akarunk semmit átalakítani, ragaszkodunk a hagyományainkhoz, nem engedjük, hogy szétszedjenek minket vagy a szomszéd város egyeteméhez csatoljanak?

A hagyomány nagyon fontos dolog, de nehéz mit kezdeni vele, ha elfogynak a hallgatók. Ha valaki nem akar változni, azt kell megnézni, hogyan lehet a mostani keretek között optimalizálni a működést. Hogyan lehet vonzó képzésekkel több hallgatót odavinni, az üresen álló épületek egy részét eladni vagy másra használni. Ahol ez nem sikerül, és már csak néhány száz hallgató marad, egy órán pedig egy oktatóval szemben már csak 4-5 hallgató ül, az egyrészt komolytalanná válik, másrészt szép lassan tönkremegy az intézmény. A változtatásokkal ezt a helyzetet akarjuk elkerülni.

A változtatások érintenék a Budapesti Corvinus Egyetemet is, ahol a nyár elején már a változtatások hírére hangos fórumokat és tüntetéseket tartottak. Mit gondol, most mi lesz, ha azt vetik fel, hogy a budai karok váljanak le a pesti gazdasági karokról és csatlakozzanak a gödöllői központú Szent István Egyetemhez?

A hallgatók érdekét nem akarjuk semmilyen módon sérteni. Az a cél, hogy ők jobb diplomát kapjanak egy erősebb egyetemen. A Corvinuson a hallgatói tiltakozás a múltkor rémhíreken és egy hamisított levélen alapult. Senki nem akarja eladni a volt kertészeti egyetem területét, és senki nem akar ott golfpályát csinálni. 2001 óta voltak sikeres és nem jól sikerült integrációk. Míg a három nagy vidéki egyetem, Debrecen, Pécs és Szeged jól olvasztotta össze az orvosképzést más karokkal, ez a Corvinusról pesti és budai karairól nem mondható el. Senki nem vonja kétségbe, hogy a Corvinus gazdasági karai Magyarország vezető közgazdászképző helyét jelentik. A hozzá csatlakozó korábbi kertészeti egyetem karai is jók önmagukban, de semmilyen szinergikus hatás nem látszik a két campus között a Corvinuson belül. Most azt kell megvizsgálni, milyen eredményt hozna, ha a kertészeti, élelmiszeripari karok a Szent István Egyetem (SZIE) részeként működnének, és az ottani agrárképzést erősítenék.

Ezt ön szerint mennyire akarja a Szent István Egyetem, és mennyire akarják a volt kertészeti egyetem karai?

A Szent István Egyetem erősödni akar, ezért ott van fogadókészség a karok csatlakozásához. Megvizsgáljuk természetesen azt is, milyen eredményt hozna, ha a kertészeti, élelmiszeripari és tájépítészeti karok a Corvinus kebelén belül maradnának, de intenzívebb lenne az együttműködés a SZIE-vel. Ha ez sikerül, abból kialakulhat egy erős közép-magyarországi agrárcentrum egy gödöllői és egy budapesti campusszal.

Mitől lenne jobb megoldás, ha a Villányi úton működő karok az 50 kilométerre lévő, gödöllői központú egyetemhez csatlakoznának? Ezzel komoly érdekek sérülnének.

Úgy is tud sikeresen működni egy egyetem, ha a szervezeti egységei ilyen távolságban vannak egymástól, de visszakérdezek: vajon milyen érdek sérülne ezzel. A Villányi úti campus megmaradna, sőt miután az épületek nagyon rossz állapotban vannak, fel is kellene újítani őket. Tehát nem pénzt vonnánk ki, hanem költenénk erre. Erre pénzt áldozni azonban csak akkor érdemes, ha valamilyen működőkepés szervezeti keretet sikerül létrehozni. Az igazi integráció az lenne, ha a budai és a gödöllői kertészettudományi kar kooperálna egymással. Az oktatóknak ebben az esetben heti egy két alkalommal el kellene mennie órát tartania Gödöllőre is. Azok a félelmek nem valósak, hogy szakmai értelemben elveszünk valamit az egyik vagy másik kartól. Ez a megoldás kétségtelenül több munkával jár, de a több munkát én nem érdeksérelemnek, hanem szakmai kihívásnak nevezem.”