A Vida-játszma

„A hír szerint a NAV-vezető már két hónappal ezelőtt beadta le-, vagy felmondását, amelyről persze maga Vida is hallgatott, de a kormány emberei sem nyilatkoztak. Illetve, ez így nem pontos, hiszen éppen hogy nyilatkoztak, amitől még rejtélyesebb a történet, illetve még inkább megfelel a mai hatalom stílusának. Hiszen emlékezzünk: előbb Varga Mihály, majd utóbb Lázár János fejtette ki, hogy változások lesznek az adóhatóságnál, az előbbi a bizalomvesztést is megemlítette Vida Ildikó kapcsán, az utóbbi pedig az adózás új struktúráját emelte ki. Viszont egyikőjük sem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy amúgy nyitott kapukat döngetnek, hiszen a Vida fel/lemondása már a kezükben van. Vajon miért hallgatták el ezt az apró információt? Miért gondolták úgy, hogy megint nyugodtan becsaphatják az embereket? Miért érzi ez a hatalom fölhatalmazva magát arra, hogy azt mondjon, amit akar, úgy manipuláljon, ahogy akar; ha úri kedve úgy diktálja, ne válaszoljon a kérdésekre, vagy pedig pökhendi, nagyképű válaszokat adjon, vagy egész egyszerűen hazudjon?

Igen, azt mondják, ha egy kormány nem érzi a nyakán akár az »ellenzék hideg leheletét«, akár az erős civil társadalom kontrollját, nos, az egyre inkább válik gátlástalanná, egyre többet enged meg magának, egyre inkább hiszi el önmagáról, hogy csalhatatlan, pótolhatatlan, omnipotens. Márpedig ez a diagnózis pontosan illik az Orbán-kormányra és feltehetően azért, mert valóban nem kell tartania sem az ellenzékétől, sem a civilektől. Igazában csak önmagától kellene, illetve a belső háborúk kirobbanásától, ezeket azonban az új erőre kapott Orbán képes kezelni.

A Vida-ügy is nagyjából erről szól; Orbán hatalmi játszmájáról, egyfelől a leszámolásról, a Simicska-birodalom teljes romba döntéséről, amelynek végén maga Simicska is áldozattá válik.”