A rendezett szeretet és a melegházasság

„A Biblia nem általában beszél a szeretetről, és nem a szeretetet nevezi istennek, hanem Istent szeretetnek (1Jn 4,16). Akik a házasság újradefiniálását a bibliai szeretetparancsokra és Jézus tanítására hivatkozva igyekeznek igazolni, úgy tűnik, istenítenek valamit, amit szeretetnek neveznek. (...)

A szeretetnek tehát a Biblia szerint van mértéke, módja és iránya. A legteljesebb szeretet az istenszeretet, azután a felebarát iránti szeretet, és végül, az előbbitől módjában és mértékében is eltérő az ellenségszeretet. Isten egy, de a felebarát és az ellenség sokféle, ezért a felebaráti szeretet és az ellenségszeretet is változatos. Van egy általános szeretet, amellyel minden egyes, Isten képmására teremtett embert szeretünk, de ehhez az általános szeretethez hozzájárul valami többlet, valami különleges az egyes szeretteink esetében. Másként szeretjük gyermekeinket, szüleinket, barátainkat, házastársunkat, munkatársainkat, szomszédainkat stb., és ezeket a szereteteket nem keverjük össze. A Biblia legalábbis nem teszi, és ha a felebaráti szeretet valamely sajátos esetéről részletesebb útmutatást ad, akkor az éppenséggel a hitvesi szerelem. E tanítás szerint a hitvesi szerelem a férfi és nő közötti kölcsönös, teljes, kizárólagos és hűséges testi, lelki, szellemi önátadás, amely nyitott az élet továbbadására. (...)

Isten és Izrael kapcsolatát többféle képpel érzékelteti a Szentírás. Az egyik legszebb hasonlat szerint Isten a szerelmes vőlegény és Izrael az ő szerelmes menyasszonya. Az Énekek Énekét a meghatározó zsidó írásmagyarázati hagyomány ennek a menyegzői szeretetmisztikának a fényében értelmezi, az erre épülő keresztény exegézis pedig kezdettől fogva Krisztus és az Egyház, valamint Krisztus és a lélek kapcsolatára érti. A keresztények által használt görög fordításban a menyasszony egy helyütt azt kéri: »Rendezzétek el bennem a szeretetet!« (Én 2,4).Órigenész (Kr. u. 3. század) szerint a kérés a következőt jelenti:

»Kétségkívül minden ember szeret valamit, és nincs senki, aki ne szeretne valamit, ha már elérte azt a kort, amikor képes szeretni. … Ez a szeretet vagy szerelem azonban egyesekben megfelelő rendben és módon növekszik, sokakban viszont rendellenesen. Akkor mondjuk, hogy valakiben rendellenes a szeretet, ha azt szereti, amit nem szabad, vagy azt szereti ugyan, amit szabad, de vagy jobban, vagy kevésbé, mint ahogy kell. Az ilyen emberben tehát rendezetlen a szeretet; csak abban rendezett és csak abban őrzi meg rendjét, aki az élet útját járja és nem tér le sem jobbra, sem balra. Az ilyenek, úgy hiszem, nagyon kevesen vannak.«”