Nincs bocsánat

„Ezúton is szeretnénk megnyugtatni Gulyás Mártont, hogy nem gyűlöljük sem a megtámadott fiatalembert, sem a barátnőjét. Elsősorban azért, mert amit velük tettek, az megbocsáthatatlan. A nemzeti konzervatív oldal mindig is az erőszakos, rasszista bűncselekmények áldozatai mellé állt, mélységesen elítélve az elkövetőket, példás megbüntetésüket követelve, nem pedig mentegetve őket. Másodsorban pedig azért állunk ki a megütött diáklány mellett, mert nő. (Ezt még akkor is így gondoljuk, ha ezzel magunkra húzzuk Gulyás Márton és elvbarátai részéről a szexizmus vádját.) Értékrendünk szerint ugyanis, ha egy férfi odáig alacsonyodik, hogy egy nőre kezet emel, akkor olyan elképesztő morális mélységekbe veti alá magát, hogy tettére nincs bocsánat.

Ami pedig az illegális bevándorlókkal kapcsolatos kampányt illeti: éppen a balliberális »civilek« éves összeállításaiból tudhatjuk, hogy – ha elvétve is – Magyarországon eddig is voltak rasszista támadások. Akkor, amikor még híre-hamva sem volt a kormányzati kampánynak. A legtöbb és legdurvább ilyen támadás egyébként a balliberális kormányzati ciklusban történt 2002–2010 között. Elég, ha csak a romagyilkosságokra gondolunk.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet az illegális bevándorlók befogadása mellett érvelni. Lehet! Gulyás Márton és a balliberális oldal éppen ezt teszi – elfeledkezve arról a tényről, hogy a Szegeden megvert lány barátja nem illegális bevándorló volt. Az afro­amerikai származású fiatalember egyéves kora óta itt él, kiválóan beszél magyarul, a helyi közösség megbecsült tagja, értékteremtő munkát végez; egy helyi reklámügynökség munkatársa. Őt összemosni az illegális bevándorlókkal, meglehetősen merész vállalkozás. Olyan, mintha Angela Merkelt próbálnánk meg felelőssé tenni a szegedi támadásért. Mondván: a német kancellár néhány napja a kamerák előtt küldött haza egy palesztin diáklányt, és hasonló értelmű kijelentéssel rontott rá a szegedi lány barátjára a támadójuk is. Abszurdum!”