Etdömóment

Menőzöl. Úgy viselkedsz, öltözöl, írsz, hogy menőnek látszódj. De nem direktbe, mert azt a bunkók csinálják. Ha tényleg menő akarsz lenni, akkor lazára kell venned a figurát. Mint aki pont leszarja ezt az egészet. Semmi pénzért föl nem vennél olyan cuccot, amelyről nem virít messziről, hogy téged egyáltalán nem érdekel, mit veszel föl. A lábadat be nem tennéd olyan kocsmába, amelyikről lejön, hogy neked számít, hova jársz.

Írsz is sokat – manapság mindenki ír, a történelemben még soha ennyit nem írtak és tettek közzé, mint mióta van facebook és vannak blogok meg hírportálok. De persze írásban is laza vagy. Bőven használod az élőnyelvi fordulatokat, hogy lássák, mennyire nem fontos neked a stílus, mennyire lazán jön belőled a szöveg. Hogy elhatárolódj a sznoboktól, egy-egy trágár szót is belekeversz, de nem túl sokat, mert az bunkóság lenne.

Aki ma menő, beszél angolul. De nem volna laza, ha ezt direktben tolnád. A nevetségesre nem írod, hogy lol, pláne nem hogy LOL, nem használsz elcsépelt angol szójátékokat (4You) – az a félműveltek játéka, amivel a félműveltségüket árulják el. Te fordítasz egyet a dolgon: az angol szót magyar fonetikával írod, mutatva, hogy bírod a nyelvet, de ez tökre nem fontos neked.

Tehát: nem ever, hanem evör, nem at the moment, hanem etdömóment. Nem user, hanem júzer. És ettől marhára menőnek érzed magad.

Igaz, a belső érzelmi töltés közben elsikkad. De kit érdekel – az érzelem nem laza dolog. Nem menő. Akkor meg minek. Júzlessz.