A Biblia használata közelharcban

„Az Egyesült Államokban nagyon meghatározó úgynevezett evangéliumi (evangelical) keresztyénség, valamint a tradicionális, ún. »vasárnapi« keresztények közt csakugyan elég erős a konszenzus abban, hogy a homoszexulitás bűn. Ezt az úgynevezett »lepofozó szövegekre« (clobber texts), olyan bibliai idézetekre szokás alapozni, melyekben a szentírók kérlelhetetlen keménységgel foglalnak állást a homoszexualitással szemben. Pl. »Férfiúval ne hálj úgy, ahogy asszonyal hálnak; utálatosság az.« (3Móz. 18, 22.) Vannak szövegmagyarázói törekvések ezeknek az igehelyeknek a puhítására, olykor még azt is vitatva, hogy valóban azt olvassuk, amit olvasunk. Ez mindenképp érdekes, és annyiban méltányolandó, hogy egyes keresztények megpróbálják összhangba hozni a kőkeményen ítélkező bibliai részeket azokkal, amelyek Isten jóságáról és szeretetéről szólnak.

Tény, hogy ezekből a részletekből (hat ilyen van összesen a Bibliában) sokkal könnyebb levezetni a homofób, mint az empatikus álláspontot, különösen, ha a mai kultúra és társadalom fogalmi rendszerét erőltetjük bele az ókori szövegekbe. (Lásd még a modern törekvéseket arra, hogy Jézust konzervatívnak, liberálisnak, vagy épp szocialistának állítsák be.) Valójában sem a nemi irányultság kérdésköréről, sem melegjogokról nem tesz említést a Szentírás; egyszerűen azért, mert az ókori szerzők ilyen formában nem is ismerték ezeket a fogalmakat.

Fura és kényes a helyzetem, úgy érzem, muszáj ennyi disclaimer-t közbeiktatnom: egykor magam is pontosan úgy vélekedtem, mint a homofób keresztény testvéreim. Évekig gondoltam és írtam, hogy a meleglobbi el akarja tiporni a házasságot és világuralomra tör. Ráadásul meg is sértődtem, ha valaki homofóbnak nevezett; azt feleltem ilyenkor, hogy szeretem én a melegeket, »csak« a bűnüket gyűlölöm. Nagyon nem volna ízléses tehát lehurrognom vagy kigúnyolnom azokat, akik ugyanúgy beszélnek most, mint egykor én. Lépésről lépésre jutottam addig a pontig, hogy megtérjek a homofóbiából, és belássam, hogy amikor a hideg textusokra koncentráltam, a Nagy Kontextus nélkül, akkor csak a halott betűket és szavakat engedtem beszélni – a mögöttük lélegző, könyörülő és irgalmas Istent nem. Ezt szégyellem és sajnálom. Az egyik büntetésem, hogy mindig fejbe lehet vágni a korábbi mondataimmal.”