Döntéskényszer

„Mára már mindenkinek egyértelmű, hogy a Sziriza által ígért Kánaán nem jön el. De hogyan is jöhetett volna? Máig nem világos, hogy miben bízott a jelenlegi kormánypárt, talán a nemzetközi hitelezők jóindulatában? A gazdasági válság utáni felocsúdás ellenére el lehet azt ma még bárkivel hitetni, hogy a Nemzetközi Valutaalap pusztán emberszeretetből őrködik a világ gazdasága fölött, önzetlenül kisegítve a rászorulót? Tényleg hittek abban, hogy a nemzetközi közösség, a németek, a franciák, vagy akár a szlovénok minden ellentételezés nélkül felszolgálják a hűsítőt és a harapnivalót a szieszta idején? Vagy talán abban bíztak, hogy a hopliták lándzsái áttörik majd a hitelezők pajzsát, és kikergetik őket az országból.

A lándzsát ész nélkül hajította el a Sziriza, hiszen például Magyarországgal ellentétben látszólag nincs stratégiája a válság kezelésében, nincs alternatíva a hitelekre, saját monetáris politika híján pedig még mozgástere sem igen maradt. Ezt nem is teheti meg úgy, hogy bér- és nyugdíjemeléssel kampányolt, hiszen mindezt a szocialista kormányoktól oly sokszor látott módon, hitelekből tervezte finanszírozni. Hasonló a helyzet ma például Romániában, ahol a jövő évi gazdasági növekedésben bízva már idén emelték a minimálbért, csökkentik az adókat, megduplázták a családi pótlékot, noha nincs garancia arra, hogy a medve bőre tényleg meglesz, a választások viszont aggasztó iramban közelednek. A hiteleknek ugyanakkor megvan az áruk, rendszerint a családi ezüst bánja. A nép haragja meg így is, úgy is a hitelezők körében keres majd bűnbakot, a görögök is elfeledik majd, hogy választott vezetőik állították kényszerű választás elé őket: halál és halál között kellett dönteniük.”