Káosz vagy Új Törökország?

„Most a valódi királycsináló erő, a HDP, amely a török történelem első parlamentbe jutott kurd pártja, 13%-nyi támogatottságuk jelentős része érkezett a nyugati kurd diaszpórától (a külföldön élő törökök végig szavazhattak az elmúlt héten), és természetesen az ország keleti, kurdok lakta vidékeiről. A különféle kurd és szélsőbaloldali szervezetekből összegyúrt, a volt jogvédő, Selahattin Demirtas nevével fémjelzett párt megszenvedett a sikerért. A választás során – saját becsléseik szerint – 160 támadás érte központjaikat országszerte, múlt héten pedig egy aktivista sofőrjüket meggyilkolták. A kilencgyerekes családapát az autóból kirángatva egyszerűen szitává lőtték Bingöl városában. Pénteken pedig a Diyarbakiri nagygyűlésükön bomba robbant, ami 4 életet követelt, és több száz embert sebesített meg. Demirtas békére intett, bár a kormányt vádoló kurd tömeg egy része azonnal a rendőrökre rohant volna. Majd vasárnap megfizetnek - mondta a társelnök, a kedélyek erre rövid idő alatt lenyugodtak. Diyarbakirban pedig tegnap 79%-al nyert a HDP, az AKP csupán 13%-ot kapott. (…)

Musztafa Kemál Atatürk pártja a Köztársasági Néppárt (CHP) tulajdonképpen 2002 óta vergődik, és mostani, 25%-os eredménye semmivel sem jobb, mint ezelőttiek. A gazdasági nehézségekre a törökök jelentős része úgy reagált, mint a magyarok, és a szélsőjobb Nemzeti Mozgalomra szavaztak, amely 12%-ról most közel 17%-ra erősödött, megközelítve a CHP-t. A török kiválóságot, szoftiszlám gondolkodást nagyon erős török soviniszta elemekkel vegyítő párt még a kurd kisebbség létezését sem hajlandó elismerni, erőszakos elnyomásukról ábrándozik. Ifjúsági mozgalma, a Szürke Farkasok több erőszakos támadásért és merényletért is felelős. Kemalista hagyományuk miatt a kurdok mellett az AKP a legfőbb ellenfelük, és ugyan a tegnap este folyamán rebesgették, hogy ennek ellenére koalícióra lépnének az eddig kormányzó párttal, ma hajnalban ezt vezetőjük már kategorikusan kizárta. Éppen arra hivatkozott, hogy az AKP békefolyamatot kezdett a kurdokkal, ezért számukra elfogadhatatlanná váltak.

Erdoganéknak tehát két út mutatkozik: új választás kiírása vagy tárgyalás a HDP-vel. Végül is a békefolyamat során már egy asztalhoz ültek. A koalíció kizárható, de egy külső paktum halvány esélye továbbra is elképzelhető, sőt, Törökország nyugati szövetségesei számára ez lenne talán a legkívánatosabb.”