Orbán Viktor Budapestre hívja Benjamin Netanjahut
Orbán Viktor ismét a Kossuth Rádióban beszélt.
Elkeserítő a helyzet. Én is hibás vagyok. Azt hittem, egy jó ügyért csak ki kell állni, aztán minden megy magától. Hát nem így van…
„Azt kívánom, hogy minél több ember vegyen részt a napokban megrendezendő biciklis túrán! Azt kívánom mindenkinek, hogy lássa és érezze az Ormánság szépségét kerekezés közben! Arra kérek mindenkit, hogy vegyen részt ezen a csodálatos eseményen! Gratulálok, és sok sikert kívánok a szervezőknek!
Hogy én miért nem veszek részt?
Mert nem tűröm el, hogy engem és társaimat – akik a szívünket kitettük az Ős-Dráva program sikere érdekében – nap mint nap megalázzanak! Többek között olyan politikai szereplők, akik a közéleti kurválkodáson kívül semmihez sem értenek, és semmit nem tettek még le az asztalra. Az Ormánság asztalára. Büntetett előéletű firkászok faggatnak a hülye és aljas kérdéseikkel naponta. Ha pedig megrendelés érkezik ezekhez a bűzlő médiumokhoz – sajnos sokszor kormánypárti oldalról –, ők rögtön ugranak, s ordas hazugságokat terjesztenek rólunk. (Amúgy tudjuk, kik osztják az észt a megyében közülünk. Összesen két emberről van szó… Pedig nem egy pártban vannak, mégis ők osztják le a lóvét… Ha kell, a sajátjaikra törnek, csak azért, hogy mások semmit se tehessenek (((Viktor! Vedd már észre!!!Ezek maffiózók!!!!)))
Néha tényleg úgy érzem, kitinpáncélt kell növesztenünk, hogy elviseljük mindazt a gyalázatot, amit ezek a gazemberek ránk ragasztanak.
Teljes skizofrénia, hogy (pártfüggetlenül) nyalják a seggét politikai hobbitoknak egy – egyébként dicséretes – rendezvény miatt, mindeközben a megvalósult projekt elindítói a XXI. század verbális máglyáin végzik.
Helyosztás zajlik: egyszer ez, egyszer az az erős ember. Ha valaki persona non grata, akkor társai az ellenzéki sajtó segítségével próbálják lejáratni.
Mindeközben Baranya, Tolna, Somogy környékén – az Ős-Drávát leszámítva – semmilyen fejlesztés nem zajlik. Manapság Kelet-Magyarország és Észak-Dunántúl több tízezer munkavállalót foglalkoztató autógyárakat, üzemeket, autópályákat épít, míg a töketlenség és a gátlástalanság uralkodik e táj felett. Táskahordozók világa lettünk, amelyben »polkorrekt« fiúk utasítanak rendre az ilyen írások miatt.
Magára hagytuk a derék polgári köröket. A régi tagok hátán feláll a szőr a sikamlós dumák miatt. Egyszerűen elegük van abból, hogy a kormánypárt mindenre barátkozós szöveget lök.
Csak egy ember van talpon: Orbán Viktor. Aki, ha kell, a világgal szembeszáll a magyarok védelmében. Egyszerűen, tisztán, mégis érthetően beszél. Hogyan harcoljon ő, ha Dél-Dunántúl semmit sem tesz a saját boldogulása érdekében? Kiemelt nemzeti program lett az Ős-Dráva, mégis naponta kell megküzdenünk a »mit-miért-nem« tökfilkókkal..
Azért van ez, mert nem jó a személyzeti politikánk. Nem is volt jó soha.
Minisztériumi megbeszélésekre hívnak meg olyan embereket, akik reggeltől estig gyalázzák a programunkat. Tudományos munkatársainkat használják fel mikrofonhordozónak, hogy kommunista, jópofizó uzsorásoknak – köztük ormánsági polgármestereknek – adják kezébe a távbeszélőt. Szemkilövetők tetszelegnek a hatalom árnyékában, lökve a szokásos szöveget, amit mindannyian ismerünk: »Tudod, én mindig rátok szavaztam…« Hát persze…
Ó, és az árulók! Akik hazudtak, akik megvezettek minket, akik a tehetségteleneket használják fel hatalmuk érdekében, akik a maguk hatalmáért olyanokat emelnek hatalomba, akik a torkukat elharapták volna másfél évtizeddel ezelőtt.
Nagy úr a kényelem!
S most kell magunkba nézni, mielőtt nekimegyünk a 2018-as nagy harcnak! Ha ezt nem tesszük meg, ránk telepszik a »nyilasávós« söpredék, akinek pojácái hetente tolják a képünkbe a politika totális gátlástalanságát és sunyiságát!
El kell újra menni a polgári körökhöz és beszélgetni velük! Különben a Jobbik a maga álszentségével elviszi őket. A köröknek nincs más vágyuk, mint néhány emberi szó. Ők majd elmondják, hogy keményebben kell beszélnünk, hogy a munkát adó magyar középosztályért kell kiállnunk!
Elkeserítő a helyzet. Én is hibás vagyok. Azt hittem, egy jó ügyért csak ki kell állni, aztán minden megy magától. Hát nem így van…
Ezért nem megyek el biciklizni egy olyan útra, amelyet nagyra becsült bajtársaimmal építettünk.
De az Ős-Dráva programot, ameddig lehet, viszem tovább.”