Jól van ez így?

„Nem tudom mikor, és kivel kezdődött el ez az áldatlan állapot, de emlékszem a talán első esetre: az Erdélyből áttelepült szobrász esetére, aki nem volt hajlandó átvenni a legmagasabb művészeti elismerést egy baloldali kormánytól és az akkori államfőtől. Aztán a jobboldali, tekintélyes jogászprofesszor-államelnök nem fogott kezet egy, az országért korábban sokat tett, nemzetközi tekintélynek örvendő, baloldalinak minősített pénzügyi szakemberrel. Ugyancsak ő nem volt hajlandó kitüntetni születésnapján az egykori szocialista miniszterelnököt. (…)

Három napon át Budapesten tanácskozott Európa szinte minden fontos szocialista politikusa. Itt voltak az unió parlamenti frakciójának vezetői, tisztségviselői, számos ország minisztere. Akadt közöttük hivatalban lévő kormányfő is, de olyan egy sem, aki szívesen találkozott volna magyar kollégájával. Olyannyira nem, hogy egyikük állítólag azért mondta le a meghívást, hogy fel se vetődhessen egy esetleges találkozó lehetősége.

Tessék mondani, jól van ez így?”