A tapasztalat

„Na jó, de mégiscsak illett volna más nevet adni a június 4-i emléknapnak, mondogattuk magunknak. Valami határozottabbat, komorabbat, ami hatásosabban utal a lényegre. A június 4-én kihirdetett trianoni békediktátum ugyanis nem az egykori Magyarország geopolitikai átrendezése, vagy ha jobban tetszik, megcsonkítása volt, hanem a halálos ítélete. Elvágták éltető forrásaitól, fontos nyersanyagbázisaitól, erősödő ipari régióitól és olyan meghatározó kulturális színtereitől, mint amilyen Pozsony, Kassa, Nagyvárad vagy Kolozsvár, illetve Szabadka és Újvidék volt. Karel Kramarz, Csehszlovákia első miniszterelnöke azt írta visszaemlékezéseiben, hogy meghatározó cseh politikai körök már 1914-ben azt tervezgették, hogy csak Budapestet és közvetlen környékét hagyják meg a magyaroknak… És mi mégsem nevezzük gyásznak a gyászt, azt a június 4-ét, amikor ezt az ítéletet Magyarországra mérték?! Mi ez a polkorrekt őrület? - kérdezgettük mérgünkben. (…)

Furcsák voltak az első emléknapok. Sok helyütt tánc és zene kísérte az emlékezést, főként persze néptánc és népzene. Igen, sokaknak furcsa volt, de lassan meg kellett érteni, hogy június 4-nek, az emléknapnak a gyászon és veszteségeken messze túlmutató üzenete van. A diktátum következményei vitathatatlanok, ide számítva azt is, hogy Magyarország végül is Trianon miatt „kényszerült” bele a második világháborúba, ami egyébként újabb, Trianonhoz mérhető tragédiát okozott számára. Jó kérdés azonban, hogy mi lenne, ha itt, ezen a ponton horgonyozna le a magyarok nemzeti emlékezete június 4. okán. És megfeledkezne arról az összetartozásról, az összefogásról, amely a szó szoros értelmében megmentette 1920 után. Komoly tapasztalat ez. Főleg egy olyan népnek, amelyet olyan sokfelől és sokféleképpen támadnak napjainkban is. Ma ugyancsak a lelki és fizikai határokat átlépő összefogás, összetartozás a nemzet megmaradásának hovatovább egyetlen esélye. Erre utal, ezt emeli ki az emléknap, vagyis az erők egyesítésének szándékát s minden magyar egymásért érzett felelősségét. Ettől lett június 4. neve a nemzeti összetartozás napja. Mindez aligha jó hír Magyarország ellenségeinek. Nyilván jobban szeretnék, ha még mindig az önvád örvényeiben forognánk. Vagy csak gyászolnánk, méla búskomorságban.”