A jéghegy csúcsa

„A mai magyar valóságban igen ritka az, hogy egy felelős vezető, akiről kiderül, hány és hány erkölcstelenséget követett el, távozni kényszerüljön. Ám ha valakinek megvannak a kellő politikai kapcsolatai, bármit megtehet. Párttársai váltig védik a mundér becsületét.

Gömöri Zsolt birodalma összeomlott. Ő nem volt annyira fontos az »illetékesek« számára. Igaz, kínos is lett volna kiállni mellette, hiszen napról napra derült ki, mennyire álszent módon viselkedett. Miközben drámai hangon beszélt arról, milyen riasztó körülmények között kell felkészülniük a parasportolóknak a versenyekre, ő nem tagadta meg magától a jólétet, a fényűzést, a luxust. A bizottság vezetésének drága autókat vettek, fizetése pedig állítólag a millióhoz közelített.

Gömöri lemondott, megbukott. Távozása azonban még nem garancia arra, hogy a paralimpiai bizottságnál minden egy csapásra megváltozzék, s a pénzt mostantól a sportolók kapják, azok, akik annyi áldozatot hoznak a sikerért.

Ne legyenek kétségeink afelől, hogy a Gömöri-ügy csak a jéghegy csúcsa. Sajnos, ma már annak is örülni kell, ha nagy ritkán lebukik egy vezető. Ám mérget vehetünk arra is: ezek a leleplezések továbbra is olyan ritkák lesznek, mint a fehér holló.”