Harangok zúgtak

„Békeszerződés? Már ez sem volt igaz. Nem volt a Nagy-Trianon-kastély tárgyalótermének asztalán semmiféle békeszerződés – diktátumot írattak alá Magyarországgal kilencvenöt éve, azon a rettenetes június 4-én.

Talán szerződés is lehetett volna diktátum helyett, csak hát a magyar fél nem vehetett részt az érdemi tárgyalásokon (történészek szerint szelídebbre tervezték a békekötés forgatókönyvét), mert idehaza tombolt a tanácskommün, és az antant nem volt hajlandó tárgyalni Kun Béla hordájával. Bár hónapokkal később – a kommün bukása után – a győztesek meghallgatták Apponyi Albert három nyelven elmondott szívszorító védőbeszédét is, addigra már készen volt a rettenetes ítélet: harmadára csonkolt ország, szétdarabolt nemzet… A Monarchiából kiszakadt kisantantállamok jókorát haraphattak a vérző anyaországból. Henri Pozzi francia publicista tanulmányában ezt írja 1935-ben: »A háborús vesztesek közül Magyarországot nem büntették – Magyarországot kivégezték.«”