Törökország: A vasárnapi parlamenti választás elé

„Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy demokratikus körülmények között bárkinek is esélye lenne megdönteni. Ha megnézzük a legnagyobb ellenfél, a modern török állam alapítója, Kemal Atatürk által létrehozott és halálig vezetett Köztársasági Néppárt (CHP) eredményeit, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt 13 évből messze a legjobb eredményük a még 2002-ben elért 178 mandátumuk volt. Azóta csak zsugorodtak. Legutóbb 135 mandátumot szereztek. Ez az jelenti, hogy dacára a romló gazdasági adatoknak és a bizonytalan politikai helyzetnek (határon belül és kívül), a CHP rendre közel 200 parlamenti hellyel kevesebbet szerez az aktuális választásokon, mint az AKP. Nyilván erre fel lehetne hozni, hogy a török választásokon történő csalás nem ritka. Ez igaz. Ahogy viszont az is, hogy ez egyfelől nem csak az AKP sajátja – a CHP sem az a tapasztalatlan és ártatlan első bálozó ugyanis, aminek sokan szeretik lefesteni bizonyos nyugati médiumokban. Másfelől meg a török választások tisztaságát az ismert nemzetközi szervezetek (pl. EBESZ) összességében sohasem kérdőjelezték meg.

A fentiek alapján kimondható, hogy a regionálisan és országosan legjobban szervezett és legjobban kommunikáló párt, amely kivezette a 2001-es pénzügyi válságból Törökországot és komoly gazdaság-politikai tényezővé tette az elmúlt bő évtized során Európa egykorvolt beteg emberét, még mindig számíthat a választók többségének bizalmára. Ez a realitás. A törökök számára – csak úgy, mint bárhol máshol Európában – a gazdaság kérdése ugyanis előbbre való bármi másnál. Ez persze nem az jelenti, hogy az elnöki rendszerre való átállással, a ’82-es katonai alkotmány teljes újraírásával, a sajtószabadság kezelésével, vagy a kurdkérdés rendezésével mindenki egyetért, akár az AKP széles bázisán belül, mert nem.”