„Azt akartam kérdezni, hogy mire alapozza ezt az optimizmust. De úgy látom, nem alapozza semmire. Talán épp ez a lényege.
Az egyik ember édeskés, a másik kesernyés, ez az ember anyagában van. Biztos nem történt elég baj velem. Persze mással mennyi baj történt, aztán mégis vidám és optimista. De diplomáciailag fontosnak tartom ezt a könyvet.
Egy rafinált támadásnak szánom a polgári konzervativizmus ellen. Átkaroló hadművelettel akarom őket megtámadni.
Mondják meg, hogy mi a probléma, miért rossz ez, hol ütközik a melegség a polgári konzervativizmussal, attól eltekintve, hogy a nemi szerveivel ki mit csinál. De erre csak nem fogunk alapozni! Vagy ha igen, akkor mondják ki őszintén, hogy ez a bajuk. És utána szégyelljék magukat, mert az akkor már nem polgári konzervativizmus. Sarokba akarom szorítani őket, ahogy az egyházat is sarokba akarom szorítani. Mondja meg az egyház, hogy hol ellenkezik a melegség Krisztus tanításával! Mert ő soha nem mondja, hogy ez baj lenne.
Ezt a derűt nem oszlatja szét a Jobbik népszerűségének növekedése?
De, néha, mert azt aggasztónak találom. Azt hittem, Magyarország nyugatabbra van, de tévedtem. Egyébként nem az a bajom, hogy a mai Magyarország lakossága nem toleráns a melegekkel. Igaz, van olyan is, aki gyűlöl vagy megvet minket, és az borzasztó.
Ám a fő bajom az, hogy a magyarok mindennel szemben nagyon toleránsak. Azzal is, aki fasiszta, meg azzal is, aki megveri a melegeket és cigányokat.
Mintha nem volna erkölcsi érzékük. Mit bántsam, hát buzi, mondják – és ez jó, mert agyon is lövethetnének. Csakhogy közben másra is ugyanígy legyintenek. Néha látok kommenteket az interneten. Olyan mocskos dolgokat írnak le jó helyesírással, nyelvileg kulturált emberek, amikről azt képzelném, hogy iskolázott, civilizált ember soha nem írna le.
Nem muszáj ehhez kommenteken olvasni, elég odafigyelni bizonyos politikusok nyilatkozataira, legutóbb Tarlós Istvánéra.
Nem beszélnek erről olyan gyakran a politikusok. Az igaz, hogy van egy Semjén nevű, aki magát kereszténynek gondolja, és mint ilyen szokott mondani ezt-azt. De ő ezt egyértelműen a vallás nevében mondja, és majd ő elszámolja ezt a Jóistennel. Mint mindnyájan egyébként.
Amikor azt írja a könyvében, hogy polgár vagyok, konzervatív, nem zavarja, hogy az utóbbi években meglehetősen elhasználódott és erodálódott ez a két szó?
Számomra nem erodálódott. A magyar mint jelző is elhasználódott, én mégis büszke vagyok rá. Ezeket nem szabad hagyni. Vagy ott a nemzeti. Lehetetlen figurák mondják magukról, hogy ők a nemzeti oldalon állnak, miközben én állok a nemzeti oldalon, már bocsánat! Magyarra fordítok klasszikusokat, ki más állna a nemzeti oldalon, mint én?
Miben nyilvánul meg még ez a polgári konzervativizmus?
Konzervatív az ízlésem. Például a hajam égnek áll, amikor a színházban férfiakat nők játsszák. Szeretem a régi dolgokat, a régi könyveket, bútorokat, szeretek tartós kapcsolatban élni, a mostanival 11 éve vagyunk együtt. Bejegyzett élettársi kapcsolatban élünk, annak rendje és módja szerint. Nagyon kedvelem az értelmes jobboldali sajtót. Sajnos ez Magyarországon hiányzik. Itt rossz stílusban, agresszíven írnak. Külföldön nagyon érdekes és igényes a konzervatív sajtó. Ízléses. Egy konzervatív legyen ízléses! Nagyon ciki, hogy itthon a konzervatív sajtó hülyének mutatja a jobboldaliakat. Ezt nem szabad csinálni.”