„A múltban a katolikus egyetemet olyan vádak érték, amelyek szerint nemcsak elhanyagolja a most bevezetendő tárgy tartalmához kapcsolódó ismereteket, hanem képzései egy részében egyenesen velük ellentétes felfogásokat is terjeszt. Ez utóbbi ugyan bármilyen egyetemen megtörténhet, a PPKE mégis erősen kiszolgáltatott volt az efféle vádaknak, ezért helyesnek tartható a vádak korábban sem létező alapjának olyan cáfolata, mely minden kétséget eloszlat.
A magyar politikai és társadalmi életet az elmúlt években erőteljes támadások érték, amelyek diszkriminációra hivatkoztak a magyarországi és egyetemes zsidóság kultúrája és sorsa tekintetében. Az antiszemitizmus vádja mögött nyilvánvalóan politikai megfontolások is meghúzódtak – hiszen kevés olyan aktuális témát találunk, amelyet ne akarnának egyesek pőre politikai célokra felhasználni. Ugyanakkor tény, hogy e témában, s különösen a holokauszt tekintetében a magyar köztudat mind a mai napig részben ismerethiánnyal küzd, részben a szükséges megértés szellemi és erkölcsi munkájával is adós. Arról szó sem lehet, hogy ezen ismeretek bővítése más hiányosságok pótlásának a kárára lenne szorgalmazható. A magyarság sorsa, történelmi szenvedése, a vele szemben elkövetett igazságtalanságok jóvátételének a követelése nem értelmezhető a zsidóságra vonatkozó ismeretmélyítés alternatívájaként.
A holokauszt mélyebb megértése nem a kommunizmus bűntetteinek vagy bármilyen más, történelmileg súlyos esemény eltakarásának a célját szolgálja. Éppen ellenkezőleg, a holokauszt pedagógiai megidézése ráirányítja a figyelmünket az emberi szenvedés egyetemességére, az igazságtalanság, elnyomás, hősiesség és összeomlás hatalmas emberi jelenségeire. Mindez a magyarságot is jellemzi; a holokauszt a magyar történelem része, ebben a keretben értelmezhető, s ekként fontos, hogy a mai magyar műveltségben is szerepeljen olyan módon, amit a zsidóság ezeréves jelenléte e kultúrában indokolttá tesz. A PPKE alapkurzusa azt a célt szolgálja, hogy ezen a téren a közműveltség előbbre lépjen.”