Tegyük fel, hogy a nigériai-benini határtól nem messze fekvő, öt és fél milliós nagyvárosból, Lagoszból indulnak el szabad földre. Semmiképp ne vegyék útjukat észak felé! Elkaphatja és megölheti önöket a Boko Haram. Vagy rablók, banditák és egyéb bűnözők. Nem beszélve arról, hogy saját országuk után át kellene kelniük a hasonlóan hatalmas és veszélyes Nigeren, majd a szintén életveszélyes Líbiában kellene rengeteget gyalogolniuk, hogy a tengerpartra érhessenek.Ne tegyék! Vegyék az irányt azonnal nyugati irányba. És csak száztizennyolc kilométert kell gyalogolniuk, hogy a másfél milliós, szintén a tengerparton fekvő benini Cotonou városba érjenek.
A Freedom House globális rangsorolása szerint Benin ugyanis a szabad országok kategóriájában van, a polgári és politikai jogok együttesére adott 2,0 pontos osztályzattal. Pontosan annyi, mint amennyit nemrégiben mi is kiérdemeltünk. Tehát Beninben önöket már nem fenyegeti semmi. De ez még nem feltétlenül a végállomás. Ha ugyanis egy picit továbbgyalogolnak, a Beninhez hasonlóan keskeny Togót átszelve, kétszáz kilométert bandukolva elérkeznek Ghánába, pontosabban annak védett lagúnás vidékének szívébe, Ketába. Ahol még Beninnél is nagyobb mértékű demokráciát élvezhetnek: hiszen Ghána demokráciaosztályzata a Freedom House értékelésében fél ponttal jobb Beninnél és a mi volt 2,0 pontunknál. Akkor, amikor még Beninnel együtt az »elit klubban« voltunk. És mindehhez semmit nem kellene fizetniük lelkiismeretlen embercsempészeknek, akik önöket el is veszejthetik a tengeren, vagy képesek egy görög kikötőbe szállítani. Holott Görögország – kérem, ne nevessenek – hivatalosan (Európa szerint) »nem biztonságos ország«.”