„Természetesen Kocsis Máté, vagy bárki, ott és akkor használja a nemzeti trikolórt, amikor csak szeretné. A probléma azzal kezdődik, ha valaki a magyar zászló színeit az amerikai házassági egyenlőség megszületésének örülő meleg és nem meleg emberek szivárványos profilképével szemben ölti magára, az ellenpontozás szándékával.
A legjobb eset, ha KM azt hangsúlyozza, hogy számára identitásának fontosabb része a magyarsága, mint a szexuális orientációja. Ehhez is joga van, habár azt hiszem ennek a sorrendállításnak nem volna értelme. Viszont minden más értelmezés sötét távlatokat nyit meg. Ha a szivárvánnyal szemben használja a piros-fehér-zöldet, azzal egy mindent vivőnek hitt autóskártyává, vagy ami rosszabb, bunkósbottá teszi a nemzeti jelképet.
Hogy ugyanis vagy a szivárvány szimbólumot használod vagy a nemzetit. (Kérdezem: klubjelvényre, városi lobogóra, vallási jelvényre is igaznak tartaná ezt?) Vagy ez lehetsz, vagy az. Mintha az ember személyisége, identitása nem több elemből állna és a melegek vagy a melegeket támogatók mellén nem lehetne kokárda március 15-én.
Az üzenet része, hogy nem csak egyedülvalóan helyes nemzeti politika, a feladatra egyedüliként elhívott nemzeti párt létezik, amivel már önmagában vannak gondok, de nemzeti személyiség, nemzeti viselkedés, nemzeti életmód is felmutatható, miként erre az alaptörvény volt is szíves utalni. És persze benne foglaltatik ebben a szimbólumhasználatban az is, hogy KM és mások azt gondolják, hogy ők a »maguk természetességével« jogosultak a nemzeti ügyek és módozatok kijelölésére.
Ha valaki azt hiszi, hogy a kettős jelképhasználat megoldaná a gondot, sajnos téved. E megközelítés szerint ugyanis ha valaki a nemzeti színt és a szivárványszínt egyidejűleg használná, azzal nem identitása többoldalúságát hangsúlyozná, hanem magyarellenességet követne el. Esettanulmánynak se rossz megfigyelni, hogyan lehet átalakítani bármilyen közös öröm esélyét megosztó ellenségeskedéssé. Pont így.”