Kétharmad

„Az iskolák egyharmada pedig szembeszáll mindenféle újítással.
Némileg ezt tükrözi az idei pedagógusnap körüli háborgás is.

A Pedagógusok Szakszervezete megalázónak tartja, hogy a Klik egy-egy szál virágot adna a tanároknak a régen szokásos pénzjutalom helyett. Több iskola sértődötten visszautasítja a virágot.

Pedig a cél az, hogy a szakmai tudását és elhivatottságát bizonyított pedagógus olyan illetményben részesüljön, hogy ne legyen rászorulva jutalmakra és egyéb pluszpénzekre – amelyeket korábban objektívnek nem feltétlenül nevezhető elbírálás alapján kapott a jó, illetve az intézményvezető által különösen megbecsült tanerő…

Ha a pedagógus kevesli a köszönetet jelző virágot, akkor az anyák napi csokrát is vissza kellene adni, mert nincs mellette boríték?

Vállrándítással elintézhető lenne ez a dacos egyharmad, ha egy szűk munkavállalói kör nosztalgiájáról lenne szó a kartársi idők iránt, azonban nem elhanyagolható, hogy az iskolák harmada, ugye, nagyjából a diákok harmadát jelenti. Tehát minden harmadik gyermek olyan iskolába jár, ahol a tanári kar a túlélésre játszik, szeretné csöndben átvészelni a mostani időket, és abban reménykedik, hogy majd visszatér a régi rend, amelyben nem kell feltétlenül különösebb erőfeszítéseket tennie rátermettségének bizonyítására, amelyben a szolid fizetést a pótlékokkal, túlórapénzekkel való ügyeskedés, a szakszervezetis karácsonyi szaloncukor és a pedagógusnapi boríték egészíti ki?”