„Miközben mindenki a görög drámát és az újkori népvándorlás előfuvallatát figyeli, kevés figyelem irányul azokra a sorsfordító döntésekre, amelyek szintén most vannak születőben. A sok közül egy az Eurózónára vonatkozik.
Ami 60 éve közel egyformán fejlett nyugati országok integrációjaként indult, mára kezelhetetlen masszává vált. Kézenfekvő tehát, ha sokan vissza akarnak menni a »kályhához«, és az integráció elmélyítését, a fiskális föderalizálódást támogató országokat tömörítenék egy csoportba. Ez most az Eurózóna, amely a kiszivárogtatott tervek szerint nemsokára egy transzferunióvá válhat. (…)
Az USA-nak fontos geostratégiai szempontok mellett pont azért is kell Görögországot bármi áron az Eurózónában tartani, nehogy a Gerxit után kiderüljön: A görögök a kezdeti kínok után jobban járnak saját valutájukkal, és ezt látva, nehogy az euró legnagyobb kárvallottjainak számító franciák, olaszok és spanyolok is kedvet kapjanak saját valutájuk visszaállítására. Ezért nem a pénzügyminiszterek, hanem a kormányfők fognak Görögország sorsáról dönteni.
Ezt látva nem csoda, ha a protestáns északi országok továbbra sem csatlakoznak ehhez a szerencsejátékhoz. A britek és dánok idén pont azt szavazták meg, hogy több jogosítványt kérnek vissza Brüsszeltől. A lengyelek nemrég olyan államfőt választottak, aki nem kér az euróból. Mi magyarok is jól tesszük, ha kivárjuk ennek a nagymintás kísérletnek a végét, és addig a pénzünket okosabb célokra, például a saját országunk erősítésére költjük!”