„– Mi a véleménye a Fővárosi Ítélőtábla Biszku-perben hozott döntéséről, amelyben hatályon kívül helyezte az elsőfokú, elmarasztaló ítéletet, illetve új eljárást írt elő?
– Fontosnak tartom előzetesen leszögezni, hogy az ügyészség és a főügyész nem szokott bírósági ítéleteket, döntéseket kommentálni. Magam sem vagyok ennek híve, és ha a táblabíróság ebben az ügyben felmentő ítéletet hoz, meg sem szólalnék, mert akkor mentünk volna a Kúriára. Most mégis meg kell ezt tennem, mert a bíróság döntése megítélésem szerint arcpirító, a tábla mondvacsinált indokokkal küldte vissza az ügyet első fokra. A bírói munka lényege a döntésről szól, a bírónak döntenie kell, ha az elé vitt a bizonyítékok alapján ez lehetséges. A Biszku-ügyben viszont a bíróság azt kérdőjelezte meg – lényegében a védő álláspontját felhasználva –, hogy az ügyészség által elé tárt bizonyítékok elégségesek ehhez. A védelem csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból, amely ahelyett, hogy ezt kikérte volna magának, még asszisztált is hozzá. A közvélemény eközben az ügyészségen kéri számon az eljárás elhúzódását. Ezt nem hagyom, mert itt nem arról van szó, hogy az ügyészség nem végezte el a dolgát, hanem arról, hogy a bíróság nem mert eleget tenni a kötelességének, és ezt történelmietlen, iratellenes és végrehajthatatlan bizonyítási iránymutatásokkal leplezte.