Hogyan segítünk a szerencsétleneken?

„Az igazi szocialista belenyúl a zsebébe és ad a szerencsétlennek egy százast.

A keresztényszocialista belenyúl a zsebébe, ad a szerencsétlennek egy százast, ám előtte még felmondatja vele a Miatyánkot.

Az MSZP-ben politizáló szocialista belenyúl a zsebébe, majd lefényképezteti magát, amint a szerencsétlennek nyújt egy százast. Később kínos magyarázkodásra kényszerül, amikor lelepleződik, hogy a fényképezkedés után a százast mégis megartotta magának.

A balliberális elitértelmiségi belenyúl valaki másnak a zsebébe és onnan ad a szerencsétlennek egy százast. Kivesz egy másik százast is, de azt megtartja magának és elkönyveli a "Civilek intervenciós lehetőségeinek beavatkozó terepkutatása a társadalmi kirekesztettség kontextusában" című projekt "Személyi költségek" alfejezetében.

A fideszes politikus belenyúl mindenkinek a zsebébe, mindenkitől ellop egy-egy százast, majd a szerencsétlenre mutogat, hogy ő volt az, de a kormány majd megvédi a magyar embereket az ilyenektől.

A fideszes értelmiségi belenyúl a zsebébe és mivel nem ér el a keze az aljáig, tanulmányt vagy blogposztot ír arról, hogy a saját százasokhoz való ragaszkodás a kádári kisemberre jellemző individualista csökevény, bizonyos értelemben minden százas a nemzet közös tulajdona, mellyel ki más gazdálkodna, mint az erre demokratikusan kétharmaddal felhatalmazott kormány. A tanulmányért vagy posztért oldalanként kap egy százast.

A tapasztalatlan klasszikus liberális belenyúl a zsebébe és erősen megmarkolja a pénztárcáját.

A kissé tapasztaltabb klasszikus liberális belenyúl a zsebébe és erősen megmarkolja a pénztárcáját, majd meglát valami nagyon érdekeset a távolban és tekintetét mereven odaszegezve tovasiet.

A tapasztalt klasszikus liberális belenyúl a zsebébe és erősen megmarkolja az önvédelmi fegyverét.

A fasiszta belenyúl a zsebébe, és nemcsak megmarkolja az önvédelmi fegyverét, hanem elő is veszi.

A tapasztalatlan konzervatív nem nyúl a zsebébe, mert az érdemeken alapuló elosztásban hisz, ezért inkább munkát ajánl a szerencsétlennek. A kibontakozó interakció során a tapasztalatlan konzervatívból tapasztalt konzervatív lesz, reakciója innentől megegyezik a tapasztalt klasszikus liberáliséval.

A polgári konzervatív programot ír a blogján a szerencsétlenek helyzetének enyhítéséről. Tizenhárom rendszeres olvasója közül hat egyetért vele, négy félreérti, három érti, de vitatkozik vele.”