„Az összezavarás mindenesetre működik, mert az egész hajcihő természetesen nem nekik, hanem a választóknak szól, akik pontosan úgy reagáltak, ahogy a kampányguruk a patikamérlegen kimérték: a Fidesz támogatottságának apadása megállt, a szavazóbázis összezárt, s a Jobbik vitorlájából is sikerült valamelyest kifogni a szelet. Az ellenzék szintén hozza a papírformát, s médiahackjei közepette nem veszi észre, hogy törzsszavazóikon túl a többség nem szimpatizál a plakátok letépésével, s nem akarja polgári engedetlenségnek tekinteni a szabálysértést. Ráadásul a kormány üzenete tökéletesen megfelel a célnak: az átlag magyar kicsit bezárkózó, kicsit tart az idegenektől, és elvárja, hogy tiszteljék országát. A három magányos plakátmondatnak nem is a tartalmával van gond, hanem azzal, hogy akár idegengyűlölet is mögé látható. Meg a tegező, udvariatlan stílusával. Ha a fiaim így beszélnének másokkal, rögtön rájuk szólnék, hogyan is kell szépen, illemtudóan mondani.
De amúgy, ismétlem, nagyon hatásos, s a végén a macska újra a házban dorombol.”