Lázár János is részt vett a június 8-án, hétfőn Szekszárdon megrendezett Dél-dunántúli Építészeti Fórumon. Az építész szakmát érintő kérdésekkel nem terhelném a többségében nem építész olvasókat, de lejegyeztem néhány érdekes, felháborító vagy aggasztó kijelentést.
„Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter is részt vett a június 8-án, hétfőn Szekszárdon megrendezett Dél-dunántúli Építészeti Fórumon, ahol meglepő nyíltsággal sztendápolt a főleg építészekből álló közönségnek. Mivel településtervezőként – vélhetően valamilyen véletlen folytán – engem is meghívott a Miniszterelnökség, ezért megragadtam a kínálkozó alkalmat és én is elmentem meghallgatni, hogy miben gondolkozik a kormányzat a szakmámat illetően. Az építész szakmát érintő kérdésekkel nem terhelném a többségében nem építész olvasókat, de lejegyeztem néhány érdekes, felháborító vagy aggasztó kijelentést Lázár szekszárdi »őszödi« beszédéből. Nem kommentálom részeiben a szöveget, mert szerintem Lázár mondatai magukért beszélnek: Orbán jobbkeze nagy nyilvánosság előtt ismerte el, hogy még a kormány tagjai sem képesek egymással jól együttműködni, rossz az adószabályozás, az állam túlszabályozott, nem tudja az ország megtartani a fiataljait, nem kalandvágyból, hanem megélhetésért mennek külföldre a fiatalok, szerinte a »fehér magyarok« jobban keresnek Spanyolországban, mint a románok, nyomulnak a frekventált budapesti kerületi önkormányzatok az építéshatósági jogokért (mert az gazdasági konzekvenciákkal járó kérdés, egy befolyásolási pont, az egy szívességi faktor), és gyökeres strukturális és további mélyreható kulturális változásokat terveznek a hazai társadalomban, Magyarország egészében. Szerintem durva.
»Riasztó állapotban van az állam, nagyságát, mozgásképtelenségét és az elnehezültségét – a magyar szó, hogy elnehezült valaki vagy elnehezült valami jól adja vissza – és azt mondják a mi munkatársaink, illetve azt tanácsolják nekünk, hogy három-négy dologhoz próbáljunk hozzányúlni: az egyik az adóeljárásrend, nem az, hogy mennyi adót kell fizetni, hanem hogyan kell adózni: ugye a söralátéttől most már egy sörgyárig jutottunk, ami szükséges, mert a söralátét olyan messze van, hogy inkább egy sörgyár nagyságú egy alátét adóbevallás. De hát messze vagyunk ettől. Ilyen az európai uniós pénzekhez való hozzáférés, általában az államépítkezés kultúrája és az építésügyet is abban a körben szokták emlegetni, ami az ember előtt az átlagnál több akadályt állít, hogy akár magán, akár közösségi, akár ügynökségi, akár privát vagy vállalkozói beruházást vagy építkezést valósítson meg. Én ennek a megítélésére nem voltam képes, és igazából a minisztériumi kollégákat kértem meg nem a saját minisztériumomban, hanem más minisztériumokban, hogy ehhez segítsenek hozzá és ez nem történt meg. Engem azzal bízott meg a miniszterelnök úr, hogy a rám jellemző hát ööö... vakmerőség –fogalmazzunk egy szalonképes szóval – a rám jellemző vakmerőséggel próbáljak a bürokráciának nekiesni és majdnem már az elhalás állapotába jutottam, mert a minisztériumok semmiféle segítséget nem adtak arra, hogy a rájuk vonatkozó szabályokat hogyan lehetne megváltoztatni, hiszen az a létezésük alapjait veszélyeztetné, hiszen minél nagyobb a bürokrácia, annál nagyobb a minisztérium, annál nagyobb államapparátus, annál nagyobb az államigazgatás és ha kevesebb a szabály, akkor nem kell annyi munkavállaló és nem kell ekkora irányítási struktúra.
Posztkádári kultúrában élünk 30 éve
»Nagyon tanulságos volt az, hogy miután a kormány kevesebb minisztériumból és kevesebb miniszterből áll – ez a miniszterelnöknek néha még túl sok, a szakmáknak meg igen kevés – és miután Magyarország tulajdonképpen 40 éve egy ilyen nagyon izgalmasnak nem nevezhető klasszikus gondolkodásban halad: csak annak az ügynek mehet jól, aminek van minisztériuma. Láttam olyan televíziós beszélgetést, ahol azt mondták, hogy az olimpia sikere azon múlik, hogy van–e sportminisztérium ennél nagyobb marhaságot még nem mondtak a világon szerintem. Tehát egy ilyen érdekkijáró, posztkádári kultúrában élünk 30 éve.«
A »fehér magyarok« többet keresnek, mint a románok
»Mi a nyugat-európai bérekkel versenyezni a következő 20 esztendőben nem tudunk, tehát mi nem tudunk az egyetemet végzett vagy jó szakmunkás iskolát végzett fiatalok számára olyan bérajánlatot tenni, ami képes lenne versenyezni a felkészültségüknek megfelelő nyugat-európai bérrel. Mi Nyugat-Európához viszonyítva még erős középiskolai rendszerrel rendelkezünk, erős reáltanítási rendszerrel rendelkezünk, ami sokkal rosszabb, mint 20 éve volt – teszem hozzá –, de ez még messze erősebb, mint az individualizált társadalmak nagy részében. És akiket kiküldünk mondjuk a műszaki egyetemről vagy az orvosi egyetemről, azok bárhol el tudnak ezzel a diplomával helyezkedni, és általában a magyar képzés jó munkaerőt teremt, ráadásul miután titkolt és látens idegengyűlölet tombol tulajdonképpen mindenhol a világban, ezért szívesebben alkalmaznak fehér magyarokat, mint bárki mást. Az onnan látható, hogy ha valaki magyar útlevéllel vállal Spanyolországban munkát, akkor 100 euróval eleve, vagy 200 euróval eleve többet kap a román állampolgárhoz képest – csak az útlevél alapján – és akkor még nem is fogtak rá jelzőt és nem is nézték meg, tehát más a besorolása, automatikusan.
Az individualizált nyugaton rossz az élet, de nálunk komfortos
»Nem tudjuk megállítani Nyugat-Európa elszívó hatását, mint ahogy Nyugat-Európa nem tudja megállítani Amerika elszívó hatását, ami óriási mondjuk a német vagy az angolszász fiatalok körében. Amivel tudunk versenyezni és amiről nem szabad lemondani – ogy lehet, hogy Nyugat-Európában többet keresnek, de élni itt jobban tudnak. Azzal a valósággal mindenkinek szembesülnie kell, hogy ha valaki nem kiemelt prémium kategóriájú szakmában dolgozik, mondjuk nem orvos és nem mérnökember, hanem elmegy Londonba munkásnak, akkor csak a maga kizsákmányolás mellett tud csak megtakarítani, rossz körülmények között él, tulajdonképpen az emberi élethez méltó élés küszöbén tengődik annak érdekében, hogy amikor hazajön akkor maradjon pénze. Azok a társadalmak úgy vannak kitalálva, hogy amit keresel, azt be is szedjék tőled, tehát abban vagy érdekelt, hogy elköltsd amit kerestél, bármennyit keresel. Ezért szerintem nekünk az a mozgásterünk van, hogy világosan lássuk, hogy a saját szülőhelyeinket, közösségeinket, élőhelyünket megpróbáljuk komfortosabbá tenni, mert lehet, hogy itthon kevesebbet keresek, de itthon egyébként biztonságban van a gyerek az óvodában, az iskolában és egy nagyon rendezett, nagyon kulturált, értelmes helyen élem le az életemet és szeretek itt élni. És ha elmegyek, akkor is visszajövök, illetve inkább nem megyek el, mert itthon jobban élek, jobb körülmények között élek. Nem a fizetés a versenyképes, a hely a versenyképes.
»Mi egy olyan nemzet vagyunk méretünknél, adottságainknál és gondolkodásunknál fogva, hogy van egy ezeréves múltunk, ami biztos. A jövőről részben nem vehetjük méretünknél fogva a bátorságot, hogy mi van, részben meg nem is tudjuk.«
Önkormányzati lobbi egy budapesti frekventált kerületben?
»Én elfogadtam azt a kompromisszumot, hogy a városoknál van az elsőfokú építéshatóság, mert nagyon sok polgármester kollégám azért ragaszkodik ehhez, mert ez egy befolyásolási pont, az egy szívességi faktor az ő vélelmük szerint, hogy kié az elsőfokú építési hatóság. A jegyző az elsőfokú építési hatóság vagy pedig a járási hivatal vezetője, az adott esetben – nem biztos, hogy Szekszárdon, és nem biztos, hogy hasonló méretű megyei jogú városoknál, de mondjuk egy budapesti kerületben, egy frekventált kerületben – egy fontos, netán gazdasági konzekvenciákkal járó kérdés, ezért egy nagyon erős önkormányzati lobbi a hatóság elsőfokú eljárási szintjét az önkormányzati világban tartotta. Nincs esélye annak, hogy onnan kiszedjük, még akkor is, ha emellett sok érv szólna.«
Túlszabályozás, értelmetlen és öncélú bürokrácia van Magyarországon
»Talán a dolgok most abban az állapotban vannak, hogy a változásnak megértek a feltételei, amihez szerintem segítség, hogy egy hozzá nem értő orvos és egy hozzá nem értő jogász vezeti a minisztériumnak ez irányú csapatát. Így tulajdonképpen meggyőzhetőek és megtéveszthetőek vagyunk, de naiv jóindulattal állunk a dolgokhoz, elhisszük, amit az építészek mondanak, mert most mondjuk, ha a Belügyminisztérium kollégái állnának itt, akkor nem így lenne, azt tudnám mondani: rendőri gyanakvással tekintenének a kezdeményezésekre.«
»Részben túlszabályozás, részben értelmetlen bürokrácia, részben öncélú bürokrácia van Magyarországon, ehhez csak egyetlen megjegyzés: ugye egységes kormányhivatal jött létre, ebbe betereltünk mindent, minden hatóságot, vagy próbálkozunk ezzel legalábbis, a 20 kormányhivatalban 3400 informatikai rendszer működik.«
»Nem az a lényeg, hogy erről az újságok most írjanak, hanem az, hogy ez most megvalósuljon. Ezért mondtam, hogy egy választási év után, három lezárt választás után az embernek talán értelmes munkára, sziszifuszi munkára van szüksége, mert ezek olyan dolgok, amelyek részcsoportokat érintő, részérdekeket érintő sziszifuszi dolgok, de 30-40 éves kultúráknak a megtörését kell elérni régi kultúrák visszahonosítása és új kultúrák meghonosítása a feladat, ami sokkal nehezebb dolog bármi másnál: ez az élet hétköznapi rendjének megváltozását jelenti.«
Sokkal mélyebb változásokra van szükség az országban ahhoz, hogy jobb dolgok történjenek, vagy jobb dolgok legyenek, mint az, hogy most jön egy kormány, aztán jön egy másik
»Nagyon fontos felelősségem van abban, hogy az állammal szemben azokat a fórumokat létrehozzam akár a kormányhivatalokon keresztül, akár az önkormányzatok segítségével, akár a szabályozás eszközeivel, hogy meglegyen a bizalom az együttműködésre. (...) Ez nincs meg Magyarországon, mert az állam begyűjti az ötleteket, és aztán nem történik semmi, ha egyáltalán megkérdezik a résztvevőket időnként. Sokkal macerásabb ezeknek a dolgoknak a megvalósítása, ezeknek a kritikáknak a lenyelése, ezeknek a kezdeményezéseknek az utánajárása, mint, hogy össze sem hívjuk magukat. Az állam oldaláról legegyszerűbb az, hogy megválasztottak bennünket, birtokában vagyunk a kizárólagos tudásnak és meg is csináljuk, esetleg néhány befolyásos véleményformálóval megegyezünk fönt Budapesten, és a dolgokat meg megcsináljuk. Én ehelyett azt gondolom, hogy a következő időszakban nagyon fontos, hogy megpróbáljunk minél több embert érdekeltté tenni a változásban, mert szerintem öt év kormányzás után olyan változásokat kell csinálni, amik strukturális és kulturális változásokat jelentenek. Tehát sokkal mélyebb változásokra van szükség az országban ahhoz, hogy jobb dolgok történjenek, vagy jobb dolgok legyenek, mint az, hogy most jön egy kormány, aztán jön egy másik.«"