Kormányprogram: felelős polgárok helyett birkanyáj

„Az uniótól korszerű és széleskörű közép- és felsőoktatás kialakításához kértünk pénzt, de Orbán visszatérne a kommunista gyakorlathoz. Hogy is van ez?!

»A szakmunkásképzésnek a becsületét vissza kell adni. Az a logika, hogy mindenki vagy nagyon sok család azt hiszi, hogy a sikeres élethez egyetlen út vezet, gimnázium, érettségi, valamilyen egyetem vagy főiskola, tévedés. Nem akarom őket tévedésben tartani, e fölött a gondolkodásmód felett eljárt az idő. (...) Most kell gyorsítanunk, most kell átállnunk a duális képzésre, az inas rendszerre, ha szabad így fogalmaznom, ami Németországban kiválóan működik, Ausztriában jó, és nekünk is volt egyébként a kommunista időkben egy elég jó hagyományunk e tekintetben, amit nem mondom, hogy hibátlan, de egy jó hagyományunk.« – mondta Orbán Viktor október 10-én a Kossuth rádiónak.

Czomba Sándor tavaly októberben ezt még megfejelte azzal is, hogy a kormány terveit ismertetve elejtette: »távlati cél a szakközép- és szakiskolai képzésben részt vevők arányának növelése, a gimnáziumi létszám korlátozása«.

A gépnarancs beindult

A gépnarancs az orbáni elvek mentén be is indult: nagy valószínűséggel több mint 80 intézményben szűnik meg a gimnáziumi képzés, de ezek közül 31 olyan térségközpontban is, ahol ezzel elvész a helybeni gimnáziumi oktatás lehetősége is, lévén, hogy nincs másik gimnázium a térségben.

A jelenlegi évtizedre szóló Európa 2020 stratégia felmérte elődje gyengeségeit, és három prioritást (intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés), új elemként pedig öt számszerűsített célt határoz meg: a képzettségi szint javítása, különösen törekedve arra, hogy kevesebb mint 10 százalékra mérséklődjön a korai iskolaelhagyás aránya és egyidejűleg legalább 40 százalékra nőjön a felsőfokú vagy annak megfelelő végzettséggel rendelkező 30-34 éves korúak aránya; ennek érdekében Magyarország az EU-val kötött Partnerségi Megállapodásban vállalta a 2014-2020 közötti időszakban a felső̋oktatás képzési kapacitásainak és infrastruktúrájának felkészítését a diplomások arányának fenntartható növelésére (hátránykompenzációs, kiválósági, munkaerő̋-piaci szempontok alapján). 

Szintén a Magyarország Partnerségi Megállapodásban szerepel, hogy »a felvételt nyert felső̋oktatási hallgatók 6,5%-a volt hátrányos helyzetű̋ (EMMI, 2012). A romák felső̋oktatásban való részvétele még alacsonyabb, a roma fiatalok 2%-a kezdi meg tanulmányait és mindössze 0,5%-uk szerez diplomát (NTFS, 2011). Ennek oka az, hogy az esélyegyenlőtlenségi tendenciák már korábban hatnak, csupán harmaduk kerül érettségit adó középfokú oktatási intézménybe és mindössze 4,7% érettségizik. Ennek kezelését szolgálhatják a belépés és képzésválasztás döntésének kockázatait csökkentő célzott ösztöndíjak, a felzárkózást célzó fejlesztések, a középiskola felsőoktatási képzésre való felkészítő funkciójának erősítése, illetve a korai iskolaelhagyás visszaszorítása«.

A partnerségi dokumentumot előkészítő hazai szakemberek azt is megjegyzik, hogy Magyarországon »évről évre csökken az érettségiző középiskolások és így a felsőoktatásba jelentkezők száma (KSH alapján a 18 évesek létszáma 2000-ben 137 000 fő, 2015-ben 105 000 fő)«, és emellett megjegyzik azt is, hogy »a felsőoktatás fejlesztése, a hozzáférés növelése és minőségi javítása nem csak a társadalmi integrációnak, hanem a gazdasági növekedésnek és a nemzetközi versenyképesség megalapozásának is feltétele«.

A »finn titok«

De röviden nézzünk meg egy olyan példát is, ahol valóban működik az oktatás és a jó oktatásnak köszönhetően dübörög a gazdaság is. Szerintem a legjobb európai példa, Finnország, hiszen a finn a világ egyik legeredményesebb oktatási rendszere, és Európán belül egyetlen olyan másik ország sincs, amelynek tanulói magasabb szinten teljesítenének. Ez a kijelentés a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD 2000-ben indult, ismert nemzetközi tanulói teljesítményvizsgálatának, a PISA-nak az adatain alapszik. A 2009-es adatfelvétel szerint az olvasási képességek területén csupán Sanghaj (Kína) és Dél-Korea tanulói értek el a finneknél magasabb eredményt.

2013-ban magyar nyelven is megjelent Pasi Sahlberg: A finn példa. Mit tanulhat a világ a finnországi oktatási rendszer reformjából? című könyve, amely igyekszik fellebbenteni a leplet a finn titokról. A kötet előszavát és bevezető tanulmányát jegyzők a fidesz egykori oktatáspolitikusa Pokorni Zoltán és kollégája, Halász Gábor jegyzi. Az előszóban 10 pontban összegzik a finn oktatás kulisszatitkait:

• »A finn oktatási rendszerben a fiatalok jól tanulnak, és kicsik a teljesítmény- különbségek – mindez ésszerű emberi hozzájárulással és költségekkel valósul meg.
• Ez nem volt mindig így.
• Finnországban a tanítás elismert hivatás, sok tanuló szeretne tanár lenni.
• Ennek köszönhetően feltehetően Finnország büszkélkedhet a legkompetitívebb, legversengőbb tanárképzési rendszerrel.
• Következésképpen a finn tanárok jelentős mértékű autonómiával rendelkeznek hivatásuk gyakorlása során, és egész pályájukon végigkíséri őket a céltudatos szakmai továbbképzés.
• Azok, akik olyan szerencsések, hogy tanárok lehetnek, általában egész életük- ben tanárok is maradnak.
• 16 éves korukra (amikor elhagyják az iskolát) a tanulók csaknem fele vett részt valamilyen speciális oktatásban, kapott személyi segítséget, egyéni fejlesztést.
• Finnországban a tanárok kevesebbet tanítanak, és a diákok kevesebb időt töltenek tanulással mind az iskolában, mind azon kívül, mint kortársaik más országokban.
• A finn iskolákban nincs sztenderdizált felmérés, tesztfelkészítés és magánoktatás, mint az Egyesült Államokban és a világ más országaiban.
• Mindazok a tényezők, amelyek a finn siker mögött állnak, szembemennek azzal, ami jelenleg az Egyesült Államokban és a világ nagyobb részén zajlik, ahol a verseny, a felméréseken alapuló elszámoltatás, a sztenderdizálás és a privatizáció dominál.« 

A magyar újközépkor

Ezzel szemben mit mond Orbán Viktor? A Hír24 értesülései szerint 2011-ben kezdődtek a jelenleg dúló oktatási reform körüli előkészületek, amikor is a Fidesz frakció ülésén hosszú és heves vita bontakozott ki a hazai oktatási rendszer átalakításáról, amely vita egyik »fénypontja« az volt, amikor a miniszterelnök kijelentette, hogy tetszik neki Michl József, a testi fenyítést a pedagógusoknak engedő módosítója. A KDNP-s képviselő ugyanakkor jelezte, hogy már visszavonta azt. »Kár« – vélte Orbán. A miniszterelnök politikai érveket sorakoztatott fel Pokorni szakmai érvei ellen, aki szerint ugyanis – a tervezettel ellentétben, amely kizárólag 3 éves, a közismereti tárgyakat minimumra szorító szakiskolát ír le – meg kellene engedni, hogy bizonyos képzéseken 4 évig tanulhassanak a gyerekek. »Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet« – zárt rövidre például egy vitát a kormányfő, amikor Pokorni adatokkal próbálta alátámasztani az érveit. Így hát, a sikeres finn oktatási rendszer ismerője, az egykori oktatási bizottsági elnök így többnyire kisebbségben maradt véleményével.

Ma már tudjuk, hogy 2011 óta a hazai közoktatás a sikeres finn példával szemben felülről vezényelt, a tanároknak nincs szinte semmibe beleszólása, miközben társadalmi megbecsülésük és bérük a béka feneke alatt van. Az oktatás eredményessége is ennek megfelelő.

Mégis, mit akarnak Orbánék?

Orbánék azért nyírják az oktatást, mert a fidesz nem gondolkodó polgárokat szeretne, hanem a kolompoló vezérürüt bambán bégetve követő, bármikor megvezethető, megnyírható birkanyájat. Szerintem elég volt a hülyítésből, nem hagyhatjuk tönkrevágni gyermekeink jövőjét, nem hagyhatjuk, hogy Orbán és bandája teljesen tönkrevágja a hazai közoktatást! Ahogy már korábban is megfogalmaztam: az erőből politizáló Orbánéknál eredményt csak erővel lehet elérni, ezért ha a közoktatási átszervezéssel veszélyeztetett térségekben élők meg kívánják őrizni a gimnáziumi képzésüket, akkor össze kell szedniük a civil kurázsit és hangosan kiállni az átszervezés ellen.

Én azt mondom: hajrá, nincs mire várni!”