Magyar termék vagyok

„Az elmúlt 6 évben Halácsy Péter és Somlai-Fischer Ádám alapítótársaimmal a Prezit egyszerre két helyen: San Franciscóban és Budapesten építettük. Különösen a mai közbeszéd miatt szeretném megosztani az egyik legfontosabb tanulságot: az USA 25 legnagyobb technológiai cégének több mint a felét, egész pontosan 60 százalékát első vagy másodgenerációs bevándorlók alapították. Igen, az olyan cégeket, mint az Apple, a Google, az IBM, az Oracle, az Amazon, az Intel, a Yahoo vagy éppen az eBay. Mivel én is bevándorló szülők gyerekeként nőttem fel Svédországban, pontosan értem ezeknek a statisztikáknak az okát.

Egy bevándorló ugyanis semmit sem tekinthet adottnak. Neki mindenért meg kell dolgoznia. Nálunk én voltam a legszegényebb diák az osztályban, a szüleim – lévén magyarok – nem tudtak úgy segíteni a leckében, mint a többi szülő. Nekik nem voltak összeköttetéseik vagy pénzük, hogy benyomjanak egy jobb iskolába vagy állásba. Mindent, amit Svédországban elértem, beleértve az első ottani cégemet, magamnak, a saját tudásomnak köszönhettem (és persze annak a támogató és szerető háttérnek, amit a szüleim biztosítottak otthon).

Becsapós ösztönök

Elsőre talán furcsának tűnhet, de abban egyetértenek a közgazdászok, hogy egyetlen gazdaságban sincsen előre meghatározott számú munkahely. Egy gazdaság, ha jól működik, új állásokat hoz létre, és a létrejövő munkahelyek száma nagy részben attól függ, hogy a benne élők és dolgozók milyen olyan ötletekkel és termékekkel jönnek elő, amire másoknak is szüksége van.

A Szilícium-völgy, a világ egyik legsikeresebb gazdasága, megtanított arra, hogy a kreativitást, a kreatív ötletek számát könnyen lehet növelni azzal, ha olyan támogató környezetet hozunk létre, ahol különböző hátterű emberek jól érzik magukat és együtt, de mégis egymással versengve új megoldásokon, új ötleteken dolgoznak. San Francisco sokat tesz azért, hogy ezt a gazdasági vezető szerepet megőrizze. (...)

Képzeljük akár csak egy pillanatra, mi lenne, ha nem erről ismernék Magyarországot, hanem a tudásáról, az eredményeiről. Mi lenne, ha sokkal több energiát töltenénk azzal, hogy a sikereinkről beszéljünk külföldön – vagy hogy több embert rávegyünk, hogy jöjjön Magyarországra. Mi lenne, ha ezzel foglalkoznánk, nem azzal, hogy azokat akik már egyébként is hasonlítanak hozzánk, még olyanabbá akarnánk tenni, mint amilyenek mi is vagyunk.”