Egy platformon Orbán Viktorral

„Én nem tudom, hogy van egyensúlyban az a hangulat, hogy itt fél éve napról napra be van rendezkedve az ország egy esetleges orosz támadásra és arra, hogy esetleg megint észtek százezreinek kell menekülniük, és aközött, hogy hallani sem akarnak menekültek befogadásáról. Egy akkora országban, ahol mindössze 1,3 millió ember él egy pontosan akkora területen, mint Hollandia a maga 16 millió lakosával.

Nem először érzékelem az észtek idegenellenességét. Miközben egyre súlyosabb gondot okoz a munkaerőhiány, nem egy tanulmány (itt még úgy mennek a dolgok, hogy számok és hatástanulmányok alapján alakítják a dolgokat) világosan rámutatott, hogy az egyre romló demográfiai viszonyok érdemben akadályoznak bármiféle további fejlődést, a gazdasági szükségszerűséget is rendre visszaszorítja a menekültektől és bevándorlóktól való félelem. Márpedig az nagy szó, mert itt még nem láttam nagyon olyan dolgot, ami felül tudta volna írni a totemállatként tisztelt gazdasági szükségszerűség szempontjait.

Szóval meglep a dolog, de persze látom milyen erők mozognak ebben. A cikkek alatt lévő kommentárokban hamar előkerül az érv, hogy az ország már befogad egy 30%-nyi bevándorlót (az itt élő oroszok), többre nincs kapacitás. Van itt egy zsigeri félelem a nemzethaláltól. Alig 900.000 ember jelenti az észt nemzetet, az angolul tartott óráinkon hallgatók némi lemondással jegyzik meg, hogy tisztában vannak azzal, hogy a nyelvük egy nap valószínűleg eltűnik. Van egy szimbiotikus összekapcsolódás Európával, az észt identitásban az eltelt 25 évben nagyon erős lett az Európához tartozás, de ennek motorja nem csak a liberális demokráciákat jellemző értékek elfogadásában rejlik, hanem az EU (és a NATO) biztonsági garanciát jelent a fenyegetett létben.

És pont az ilyen pillanatokban derül ki, hogy hiába a szabadságszerető, demokratikus elköteleződés, a kozmopolita módon nyitott, modern gondolkodás, ha ez még mindig egy negatív (a fenyegetettségre épülő) identitásra épül, akkor az egész szerkezet azonnal rezegni kezd, ha újabb kihívások érik ezt az amúgy is gyenge identitást.”