Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Pannonhalmán talán hamarabb felfigyelhettek volna a homoerotikus élményekről is verselő bencésre, baloldali, liberális lapok ünnepelt sztárjára.
„Ezzel együtt vannak tanulságai az esetnek. Itt van mindjárt az a zavarba ejtő tény, hogy a rendjét és egyházát kínos helyzetbe hozó illető – szerzetestől legalábbis különös – munkásságára akár már korábban is fel lehetett volna figyelni; illetve ha, reményem szerint, ez megtörtént, talán célra vezetőbb óvintézkedéseket lehetett volna tenni. A most briliáns elmének és elragadó személyiségnek nevezett magyartanár ugyanis versek formájában évek óta megosztja intim gondolatait a nyilvánossággal. Olyannyira, hogy az egyik legliberálisabbnak elkönyvelt bencésként bérelt helye volt a Beszélőben, a Magyar Narancsban, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban – az említett orgánumok interjúban szólították meg és/vagy közölték verseit –, kötete pedig a szintén balliberális műhelyként ismert Magvető Kiadónál jelent meg. (…)
A lecke persze nem csupán Pannonhalmának van feladva. Magam is ismerek olyan, gyermekekkel is foglalkozó egyházi intézményt, ahol alapos a gyanú: az oda bejáratos – egyébként nagyszerű – pap nem csupán atyai kedvességből ülteti néha az ölébe vagy simogatja meg a kisfiúkat, kislányokat. Szóvá tenni az ügyet, akár neki, akár a felettesének azonban roppant kínos, hiszen kézzelfogható bizonyíték sokszor nincs, és senki sem szeretne ártatlanul meghurcolni valakit, aki esetleg maga is szenved »illetlen« vágyaitól, és alkalmasint sokat is tesz a leküzdésükre. Ezzel együtt ha más nem, a minapi írországi népszavazás eredménye komoly figyelmeztetés lehet. Az értékelések szerint ugyanis azért is győzhettek ilyen magas, 62 százalékos arányban a homoszexuális párok házasságát támogatók, mert a korábbi évtizedek pedofilbotrányainak eltusolása után azzal büntették egyházukat a hívek, hogy még ebben az alapvető bioetikai kérdésben sem hallgattak a katolikus tanításra. A tét tehát messze nem »csupán« néhány kamaszfiú vagy -lány lelkivilága, bár az sem lebecsülendő, hanem az egyház hitelessége, következésképp – »Növeli, ki elfödi a bajt« jeligére – akár a következő nemzedékek hite, reménye, szeretete.”