Sajtószabadság: nem jogértelmezési vita

„De ha a magyar helyzetet nézzük, 2014 bizony erős év volt. Sáling Gergő ment, a Deutsche Telekom meg nem nézett oda. A reklámadó jött, az RTL Klub begorombult, sajnos csak a választási kampány után. Az internetadó ötlete tömegeket vitt az utcára. A kampány szabályozását élesben teszteltük, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A TV2 kereste a helyét Simicska és Vajna között. Aztán Simicska is ment, legalábbis küldték, Habony pedig kezdte felismerni a benne szunnyadó médiacézárt. Létrejött a Nemzeti Kommunikációs Hivatal, hogy aztán újraoszthassa az állami reklámköltéseket. Elfogadták az állami média szabályozásának módosítását, ezzel előkészítve minden idők legvidámabb március tizenötödikéjét. A Klubrádió elvesztette utolsó vidéki frekvenciáját. Végleg lelépett az országból a Funke Gruppe és a Sanoma, kicsit lemaradva a Chellomedia-tól és kicsit megelőzve a Modern Times Group-ot. Az újságírók szerint a rájuk nehezedő politikai és gazdasági nyomás tovább nőtt, és minden ötödik újságíró bevallja, hogy alkalmaz öncenzúrát. A Freedom House ráadásul az elmúlt évet a 2010-ben elindult folyamat részeként értékelte, úgy még szomorúbb a kép.

Magyarországon 2010 óta sajnos nem attól függ a sajtószabadság, hogy helyesen értelmezünk-e homályos paragrafusokat. Ez nem esik jól nekem, jogász vagyok, aki 2010-ig próbált helyesen értelmezni homályos paragrafusokat. Az illiberális állam számára azonban a jog legfeljebb a pillanatnyi politikai akarat megvalósításának eszköze, és ez a szerep jut mindazoknak, akik döntéshozó szerepet vállalnak ezeknek a pszeudo-jogszabályoknak a végrehajtásában.”