A magyar társadalomnak mindaddig kötelessége mindenkit támogatni és segíteni abban, hogy munkája legyen, amíg az egyén ebben szintén erőfeszítéseket tesz.
„A minap bemutatott munkaerőpiaci elképzelésünk értékválasztáson alapul. Ez lényegében arról szól, hogy a magyar társadalomnak mindaddig kötelessége mindenkit támogatni és segíteni abban, hogy munkája legyen, amíg az egyén ebben szintén erőfeszítéseket tesz. Az állam senkit nem hagyhat az út szélén, az egyéntől viszont elvárható, hogy ő is csipkedje magát saját problémái orvoslásában. Ezért mondjuk azt szimbolikus értelemben is, hogy a mi javaslatunk egy szerződés az egyén és a közösség között.
Ha részletesebben fogalmazzuk meg a javaslat mögött meghúzódó konkrét előfeltevéseket, akkor ebből indultunk ki:
A szociális piacgazdaság az a gazdasági modell, ami a legmagasabb életszínvonalat képes létrehozni egy igazságos társadalomban. A „szociális piacgazdaság” mindkét szava fontos a tartalom szempontjából. A társadalmi szolidaritás fejezi ki azt, hogy a közösségnek minden együttműködő tagjáért felelősséget kell vállalnia, nem lehet az ország néhány kiváltságos rablótanyája. De szükségünk van egy erős motorra is a gazdaságban: ezt csak és kizárólag a tisztességes versenyre és többségében magántulajdonra épülő gazdaság képes megadni.
A piac önmagától nem fogja megoldani hazánk foglalkoztatási problémáit. Meg kell haladni a ’90-es évek liberális konszenzusát: az államnak aktívabb és változatosabb szerepet kell vállalnia a munkaerőpiacon, mint korábban.
A magas munkanélküliség és a rossz foglalkoztatási körülmények súlyosan veszélyeztetik Magyarországon a demokratikus és piacgazdasági intézmények hitelességét. Emiatt munkahelyteremtésre többet kell fordítanunk a közösből. Ez tudja csak garantálni, hogy hosszútávon békében, jogállamban és jólétben éljünk.
Emiatt a tartós foglalkoztatási válságra a piaci, azaz valódi munkahelyek létrejöttének állami elősegítése jelenti a legjobb megoldást.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
Az orosz–ukrán háború egyik legérzékenyebb kérdésében történt előrelépés az elmúlt napokban.
