Kifütyülés

„Mindazonáltal elgondolkodtató, ami az érdekképviseletek körül folyik,mert ezek a szerveződések mintha megfeledkeztek volna arról, mi az alapvető rendeltetésük. Vagyis: esetenként úgy tűnik, a munkavállalók érdekeinek képviselete helyett inkább belső hatalmi harcaikkal, politikai játszmáikkal vannak elfoglalva.

Pedig jó lenne, ha a szakszervezeti vezetők megértenék, hogy az emberek nem attól jönnek izgalomba, hogy melyikük milyen pozíciót tölt be, mennyit keres, és jár-e a tisztségéhez szolgálati autó. A teljesítményük egyedüli mércéje, hogy mit sikerült elérniük: a dolgozók kapnak-e fizetésemelést, több természetbeni juttatást, s javulnak-e a munkakörülmények. E tekintetben pedig nemigen dicsekedhet senki. Hacsak azzal nem, hogy többen legalább a saját posztjukat meg tudták őrizni.

Csakhogy ez igencsak kevés. Ezért itt lenne az ideje, hogy a munkavállalói érdekképviseletek körül tüsténkedők – a munkavállalóktól a csúcsvezetőkig – vegyenek egy nagy levegőt, s gondolkodjanak el azon, mi is lenne a szakszervezetek dolga. És akkor elég gyorsan kiderülhet, hogy semmi nem mehet úgy tovább, mint eddig. Különben a szakszervezeteket általában is kifütyülhetik.”