Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
Ha végignézzük a reális és az inkább „wanna be” republikánus jelölt-jelöltek szédítően hosszú listáját, George Pataki esélyei nem is néznek ki olyan rosszul.
„Az esélyek latolgatásában azonban maga Pataki sem tudta megkerülni azt a közkeletű vélekedést, miszerint nem ő tűnik a legerősebb versenyzőnek még ebben a széttagolt mezőnyben sem. Erre is van jó válasza a rutinos politikusnak. 1994-re hivatkozik, amikor az előbb már emlegetett »sötétkék« államban nem sok esélyt adtak neki a három ciklust maga mögött tudó demokrata Mario Cuomoval (történetesen a jelenlegi New York-i kormányzó, Andrew Cuomo apjával) szemben. Az akkori hitetlenkedők nagyot néztek, amikor az Empire State élére váratlanul befutott a »Jó Öreg Párt« jelöltje. Ugyanekkora meglepetés lenne, ha mostani vállalkozása sikerrel járna. Miért csinálja akkor? Többen is az alelnöki szék lehetőségét emlegetik vele kapcsolatban reális alternatívaként. Az esélyesek között emlegetett Jeb Bush vagy Marco Rubio is Floridából való, tehát déli. Íratlan szabály, hogy ilyenkor jól mutat egy északi alelnök jelölt a képletben, George Pataki New York-i pedigréje pedig tökéletesen megfelelne ennek a célnak.
Akár így, akár úgy, de ha befut, mi, magyarok biztosan nyerünk. Személyében először kerülne magyar származású politikus az amerikai szövetségi végrehajtó hatalom első vagy második legfontosabb munkahelyére. Ismerve elkötelezettségét a magyar ügyek iránt, ennél jobb aligha történhetne a most egyébként is kedvező irányba fordult amerikai-magyar kapcsolatokkal.”