Európa liberális fele nem tűri a vitát

„Európa különös állásponton van a demokratikus párbeszéd kérdé­sében is. Orbán Viktor miniszterelnök egy karcagi trafikoslány brutális meggyilkolása után kijelentette, hogy napirenden kell tartani a halálbüntetés kérdését. Úgy tűnik azonban, hogy az Európai Unió még a vitát sem tűri ezzel kapcsolatban.

Európa liberális fele nem tűri a vitát. Totalitáriusabb és hazugabb ideológia nem nagyon létezik, mint a liberalizmus – legfeljebb édestestvére, a bolsevizmus. A bolsevikok is azt mondták, hogy legfőbb érték az ember, miközben tízmilliókat zártak koncentrációs táborokba, és tettek el láb alól, mert származásuk, vallásuk, meggyőződésük szerint nem illettek bele a szocialista embertípus kategóriájába. A liberálisok az egyén szabadságát – pontosabban: mindenféle korláttól és közösségtől való mentességét – és toleranciát – pontosabban: minden érték relativizálását – hirdetik, közben nem tudják elviselni mások véleményét, ezért kiépítették a maguk tudatellenőrző és tudatformáló mechanizmusait, hogy egyfajta terrort alkalmazzanak minden eltérő vélemény, tőlük különböző gondolkodás megjelenésével szemben.

Ön támogatná a halálbüntetés bevezetését?

Én a halálbüntetés ellen voltam és vagyok. Keresztényi alapon gondolkodom erről. Véleményem szerint az élet szentsége nem engedi meg azt, hogy emberek életét elvegyük. Hozzá kell azonban tennem, hogy azoktól, akik ma nem keresztény alapon támadják a kormányfő felvetését, várom, hogy legyenek következetesek, és az eutanázia, valamint az abortusz kérdésében is hasonlóan karakteres és radikális álláspontot foglaljanak el. A legkevésbé sem fogadom el ugyanakkor, hogy az emberi méltóságra hivatkozva követelnek egyesek egyre humánusabb büntetést azoknak, akik rettenetes, emberi ésszel felfoghatatlan bűncselekményeket követnek el. Nem fogadható el tehát, hogy erről vitatkozni se lehessen, hiszen ha elfogadjuk, hogy vannak tabu kérdések, akkor eljuthatunk odáig, hogy Európában lassan törvényi tilalma is lesz a vitának.

A sajtónyilatkozatok alapján azt látni, hogy az utóbbi időben konfliktusok alakultak ki a Fideszben az idősebb generáció tagjai között, illetve a régi garnitúra és a fiatalabbak között is. Kezdjük talán az elsővel: miként lehet az, hogy harmincéves barátok, kollégiumi szobatársak vesznek össze végérvényesen?

Ami a Simicska Lajos által tulajdonolt sajtóportfóliónál történt, a Fidesz számára nagy kihívás és nehézség, de minden rosszban van valami jó. A kormányfő és Simicska konfliktusa ugyanis ékes bizonyítéka annak, hogy szemben az ellenzéki beállításokkal a Fidesz soha nem volt megvásárolható és megzsarolható külső gazdasági vagy politikai erőcsoportoknak. Mindig is azt tettük – ellenzékben is –, amit a lelkiismeretünk diktált, és amit az országnak hasznosnak gondoltunk. Ha egy gazdasági csoport a közjó érdekében tett intézkedéseink miatt – legyen szó akár a reklámadóról, az agrártámogatások rendszeréről vagy az építőipari közbeszerzési szabályok alakításáról – sérelmet szenved, azt kénytelen lesz elviselni a jövőben is. Ahogyan mi is kénytelenek vagyunk elviselni azokat a nemtelen támadásokat, amelyeket emiatt ellenünk indítanak, legyen szó akár Simicska Lajosról, Brüsszelről vagy bármelyik uniós tagállamról, amelynek a politikai támadásokba csomagolt gazdasági érdekérvényesítési kísérleteit mi is elszenvedtük az utóbbi években.

A Fideszben az idősebb generáció kritizálta a fiatalabbakat is, az utóbbiak urizálása miatt.

A Fidesz felelőssége is, hogy az elmúlt 25 évben nem fordított elég figyelmet annak tudatosítására: a polgári társadalomhoz az is hozzátartozik, hogy vannak, akik legálisan és tisztességesen meg tudnak gazdagodni. Ma már a társadalom jelentős része elfogadja, hogy ilyen emberek vannak a gazdasági élet szereplői között, és őket már nem tekinti eleve potenciális börtöntöltelékeknek. Huszonöt év elég ahhoz, hogy már családi örökség révén is sokkal magasabb anyagi színvonalról lehessen kezdeni az önálló élet, az egzisztencia építését. Ezt azonban – úgy tűnik – a politikában, a politikusok részéről még nem fogadják el az emberek.”