Egy új világrend erőfitogtatása

„Putyin ünnepi beszédének fő téziseiben a világ számos országának érdekeit fogalmazta meg nyíltan a korábbi szovjet internacionalizmus örökébe lépő globális szerepvállalással, amikor kimondta: az utóbbi időben »egyre gyakrabban feledkeznek meg«a nemzetközi együttműködés alapelveiről, kísérletek történtek az egypólusú világrend megteremtésére, s jelenleg egyre erőteljesebb az erőt alkalmazó katonai tömbökben való gondolkodás. Putyin szerint »közös feladatunk a világ minden országára egyformán kiterjedő, a mai fenyegetésekre megfelelő választ adó biztonsági rendszer létrehozása, amely regionális és globális alapokon, és nem a katonai tömbök logikáján nyugszik«. Ha csak egy sajtótájékoztatón vagy valamelyik kadétiskola meglátogatása alkalmával mondja ezt, annak egészen más súlya lett volna, mint úgy, hogy mellette álltak Kína és India vezetői, elit alakulataikat is felvonultatva, hogy az üzenetnek nyomatékot adjanak.

Persze, lehet demagógiával vádolni Putyint, és azzal, hogy – mint korábban a Szovjetunió – az internacionalista propagandával valójában az orosz birodalmi érdekeknek próbál érvényt szerezni, de attól még javaslata a világ legtöbb országa számára a legvállalhatóbb kiutat jelentené a jelenlegi erőszakspirálból. Az USA a világ minden biztonsági kérdését máig úgy kezeli, hogy kizárólag az amerikai gazdasági ÉS katonai hegemónia garantálja a világban gyakorlatilag mindenhol a békét, a biztonságot, no meg a szabadságot, piaci és politikai értelemben egyaránt. Kérdés: miért kellene ezt a világ minden országának kész tényként elfogadnia, ha már nem érvényes a második világháború végén létrejött status quo, vagyis Amerika egyeduralma?

A nemzetközi jog alapvetően az államok szuverenitására épül, és nem bizonyos nagyhatalmak hegemóniájára, ennyiben tehát nagyon is indokolt lehetett Putyinnak a nemzetközi jogra utalnia. A sors iróniája, hogy civilizációnkban az igazságosságra való bármilyen hivatkozásnak csak a katonai erődemonstráció tud kellő súlyt adni, ami alapvető hiányosságot tár fel, s ez nem függ attól, hogy magánemberként ki melyik világhatalommal szimpatizál. Mert ahol csak fegyverrel lehet érvényt szerezni a jognak és a szavaknak, ott emberségünk, kultúránk és a világbéke már eleve vesztésre áll – függetlenül attól, hogy ki nyerhetné meg az újabb hidegháborút.”