„Van ennek egy fontos lélektani mozzanata, amely megmagyarázza Putyin indokolatlan népszerűségét a nemzeti oldalon, főként a radikális térfélen. Méghozzá az, hogy hosszú évtizedek óta Vlagyimir Vlagyimirovics az első, akinek elég ereje és bátorsága van ezt megtenni. Legalábbis sokan szeretnének ebben hinni. Hogy van végre egy államférfi, akit nem lehet a Nyugatról csicskáztatni, mert visszaüt. Akivel Liberáliséknak kétszer meg kell gondolniuk, hogy újat mernek-e húzni. Egy olyan kelet-európai közegben, ahol a rendszerellenes országvezetők max az Orbán Viktor-féle szájkaratéig mernek elmenni (de inkább addig se), ott Putyin a maga karakán fellépésével egy félisten. Aki kirángatta az országot a korrupció mocsarából, aki nem feküdt le a külföldi tőkének, aki nem húzza be a fülét-farkát, amikor Amerikából táviratoznak, hogy másként kéne csinálni a demokráciát.
Putyin e kétségkívül szimpatikus és jóléti irányba tartó munkássága mellett eltörpültek a jogsértések, a hatalmi túlkapások, a jogállam kereteinek kiüresítése, hiszen az EU keleti blokkja számára ezek a szóvirágok csak elszegényedést, kizsákmányolást és új szellemi gyarmatosítást hoztak.