Putyin egyre népesebb európai követői a mai napig nehezen veszik észre, hogy a gazdasági szuverenitás visszaszerzésével Oroszország célja nem más nemzetállamok önrendelkezésének segítése, hanem az újjáéledő birodalmi ambíciók, ráadásul nem valami újjáéledő nemzeti-keresztény ideológia alapján, hanem a kommunista örökség 21. századi újraszabásával.
Hazudnak, akik Putyint Sztálinhoz (vagy ami még nagyobb baromság: Hitlerhez) hasonlítják, de azok is vakok, akik nem veszik észre, hogyan nyúl vissza egyre gyakrabban és egyre leplezetlenebbül Oroszország a dicső kommunista múlthoz. Hamis nosztalgiával, történelemhamisítással. Így lesznek a leszakadó kelet-ukrajnai területeken harcoló önvédelmisek a Nagy Honvédő Háború utódai, akik a neonáci fenyegetés ellen ragadnak fegyvert. És így fordulhat elő, hogy 2015 áprilisában templomot szentelnek a 30-as években keresztényeket mészároló, Gulag-táborokat üzemeltető NKVD-tisztek emlékére.
Akik pedig abban bíznak, hogy Európa egyre erősödő nemzeti mozgalmai hosszú távú szövetségesként tekinthetnek Moszkvára, jobb ha már most felkészülnek a keserű csalódásra. Oroszországnak pillanatnyilag jól jön a gazdaságilag döglődő Európai Unió sakkban tartása az EU-kritikus pártok támogatásával, de ettől valódi partnerséget, pláne kölcsönös megbecsülést várni illúzió.”