Lovon

„Andrássy most visszakerült a parlament elé. Méltó hely neki, nincs, nem lehet vele bajunk. Sem a szobrával. Ha csak az nem kifogásolható benne, hogy újraöntve is lovon ül, de ezt a kifogást is inkább csak az utókor ízlése diktálja. Vagy csak kicsivel több. Mert adódott egy lehetőség, hogy újrafogalmazzuk Andrássy és vele talán a Monarchia köztéri emlékezetét. Ló nélkül. Nem ment. Győzött a ma politikai szelleme, az 1944-es állapot. Maradt a ló Andrássy alatt.

Készen hát a tér. Az Orbán-korszak emlékműve. A Nemzet Főtere. Ahol nem lehet helye József Attilának, sem Károlyi Mihálynak, aki Kövér László szerint egész nap a pokolban, egy székhez kötözve ül, és nézi a saját szobrát. Erre futotta. Nem újjászületésre. Nem történelmi kiegyezésre. Még csak nem is a dualista Monarchia szellemének felidézésére. Csak az 1944-es állapot reinkarnálására.

A fáktól megszabadult Kossuth téri sivárságban a szobrok holtként tekintenek le ránk a magas lóról.”