A piacra hivatkozni csúsztatás

„Én mint Somlói bortermelő igyekszem mindig a jót nézni és a jót látni a Somlón. Ha helyi bort iszom, akkor Somlói Vándor, Hollóvár, Györgykovács, Fekete Béla, Barcza Bálint, Kolonics, Spigelber, Kreinbacher, Tornai borokat iszom. Azokat amelyeket szeretem. Pont mint bármelyik fogyasztó, csak nekem több lehetőségem van helyben kóstolni. Így alapvetően én nem iszom rossz Somlói borokat. Ezeken kívül szerintem még van pár jó borász, de mindenkinek a borát még én sem ismerem. Lehet vitatkozni azon, hogy ez a 8-10 borászat borai milyen színvonalat képviselnek, de szerintem ez a mezőny átlagban jó de legalább korrekt borokat mutat és tudható róluk, hogy törekszenek a tisztaságra, jóra, szépségre és fejlődni akarnak. Mint helybeli termelő biztosíthatok mindenkit, hogy van legalább egy tucat olyan borászat a Somlón ahol nem a köldöknézegetés a jellemző.

Én alapvetően egy pozitívabb oldalát látom a Somlónak. De hangsúlyozom, hogy ennek az az oka, hogy nem igazán foglalkozom azokkal a borokkal amik elsőre nem ízlenek. 

Ezért én tényleg úgy érzem, hogy van dinamika, van fejlődés, van előrelépés a Somlón. Úgy gondolom, hogy ma a borvidéket sokkal inkább meghatározza ez tucatnyi borászat mint az akár sokszáz máik pince ahol tényleg megállt az idő 1989-ben. 

Abban tökéletesen egyet értek akovval, hogy a piacra hivatkozni csúsztatás. Igen, oxidált, kénes, illós, kilógó szeszű, nyers savú, elhordózott bort is elvisznek a fogyasztók. De ez nem jelenti azt, hogy ugyanaz a fogyasztó elfordulna a termelőtől vagy a Somlótól ha a bor nem lenne terhelt ezekkel a hibákkal. Burkoltan vagy nyíltan termőhelyi jellegnek tulajdonítani technológiai problémákat szerintem is botrányos.

Az Éva megállapítása és egyben az ő kereskedői tapasztalata elvitathatatlan. Én magam is láttam, hogy olyan borokat amiket a kritika lehúz tényleg megisznak és megvesznek az emberek. Ez tény... és nyilván a kognitív disszonancia a ludas abban, hogy a borászok ezt látva azt mondják, hogy a kritikus hülye és a fogyasztó az okos.

Ki-ki vérmérséklete, stílusa és megfontoltsága alapján reagál erre a jelenségre. Igen, a fogyasztók ízlése nagy átlagban botrányos. Tényleg az... jön az ember, elnyomja a dekket a pinceajtóban és szétcsúszik az ecetes, oxidált savanyú bortól. Köze nincs hozzá, nem is érez ízeket. Már évtizedek óta a sós pirosarany, zsíros gulyás és csípős paprika meg hagyma bűvkörében max 2-3 ízt érez, illatot meg semmit. A fogyasztók bő többsége ilyen. Na rájuk hat a hely varázsa amit akov is ír, plusz udvariasak és kedvesek. Ezért rommá dicsérik a borokat, kifizetik az akár magas árat is és örülnek a parasztromantikának, hogy ők borospincében ittak bort.

Ezzel nem tudunk mit csinálni. A fogyasztók nevelése és a generációváltás lassú folyamata van előttünk.”