A Londonba kitántorgott magyar magyar-e? És a magyarabok? Szolidaritás sohasem látott, ismeretlen emberekkel? »Közös lelki alkat« (Sztálin) vagy esetleg ahogyan az a másik komcsi nemzetkarakterológus kifejtette, viszonylag kis területi elhelyezkedése ellenére sokszínűségében egységes (Hamvas B. - Az öt géniusz). A közös együttélésre való törekvés? Akkor a nácik nem magyarok? Gyurcsány tagja a nemzetnek, bár »saját nemzetére támadt«? Orbán és üzlettársai ezek szerint nem a magyar nemzet részét képezik, hiszen cinikusan, nemzetünkre tapadt parazitaként pusztítják lakóközösségünket? Akik egy viszonylag apró, viszonylag szegény, de viszonylag jó helyen fekvő országot eladnak Putyinnak, hogy megtömhessék a zsebüket, azok magyarok-e?
Mi a nemzeti érdek? Ezek szerint nemzeti érdek az ún. nemzeti burzsoázia (valójában a piacon versenyképtelen álvállalkozók) közpénzen való hizlalása? Megannyi kérdés.
Ezidáig abban a tudatban éltem, hogy magyarnak lenni a véletlen műve. A magyarnak a szüleiben gerjedelem ébred, oszt tessék, máris egy újabb élet az amúgy is túlnépesedett Földön, karmától/Isteni akarattól/véletlentől függően annak szegényebb vagy gazdagabb, boldogabb vagy boldogtalanabb részén, valamilyen közösségbe beleszületve, ezen sorok írója történetesen a magyarba. Things happen, ahogyan a művelt külföldi mondja. Úgy gondolom, hogy magyarnak lenni állapot, nem érdem vagy szégyenteljes baleset, egy vagyok a néhány milliárdnyi egyedet számláló ön- és közveszélyes emberi fajból, oszt csókolom.”