Disznóölő késsel ment rabolni, a nyugdíjas házaspár fém felmosónyéllel verte meg
Azt hitte, könnyű dolga lesz. Rosszul hitte.
Ha a gyerekek ragaszkodnak az iskolához, igénylik a szeretetet, amit ott kapnak, akkor senkinek nincs joga elvenni tőlük.
„Történelmi döntést hozott minap a Kúria: az első- és másodfokú bírósági határozattal szemben alaptalannak ítélte az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (CFCF) keresetét, amely szegregálónak bélyegezte a görög katolikus egyház által fenntartott egyik általános iskolát.
A Soros György által támogatott civil szervezet annak dacára kardoskodott igaza mellett, hogy a nyíregyházi Huszár-telepen lényegében csak romák élnek. Akiknek ideális az iskola közelsége, hálásak az egyháznak azért, hogy nem kell gyermekeiket a város másik végébe buszoztatniuk, több ezer forintért buszbérletet vásárolniuk. Ott, ahol nehezen jön össze a mindennapi kenyérre való, ez szempont. Húsba vágó. Nem véletlen, hogy a telepen élők közül kétszázan írták alá azt a petíciót, amely az iskola fennmaradásáért született. (...)
Félreértés ne essék: mi is a jogtalan elkülönítés, az elvtelen hátrányos megkülönböztetés, a megbélyegzés, a bőrszín vagy vallási hovatartozás miatti diszkrimináció ellen harcolunk a magunk eszközeivel. De felemeljük szavunkat az értelmetlen, a szabad döntés képességével megáldott emberekre erőszakolt ötletek ellen is.
Márpedig ez az eset éppen ilyen: saját magunk tapasztaltuk, hogy a gyermekek jól érzik magukat a tanintézetben, szeretnek oda járni, kinyíltak, jobban teljesítenek, mint korábban, barátaik lettek, rajonganak tanáraikért és az egyház ott szolgálatot teljesítő lelkészeiért. És ha a gyerekek ragaszkodnak az iskolához, igénylik a szeretetet, amit ott kapnak, akkor senkinek nincs joga elvenni tőlük. Még a jogvédőknek sem. Az első- és másodfokú bírói döntés után a kicsik vigasztalhatatlanul sírtak, miközben szüleik értetlenül kérdezgették a tanári kart és az egyházi vezetőket, hogyan tovább. De kit érdekelt ez az alapítvány munkatársai közül?”