„Ha ez a kormányzati igyekezet a Nemzeti Dohányboltok esetében csak azzal a kényelmetlenséggel járna, hogy a befóliázott ajtók és kirakatok elrondítják az utcaképet, kívülről nem lehet látni a választékot, kisgyerekes szülők megfosztatnak a vásárlás lehetőségétől, azt mondanánk, annyi baj legyen, ehhez még lehet alkalmazkodni. Sokkal nagyobb baj az, hogy az átláthatatlan fóliarétegek, a behajtott ajtók felbátorítják a bűnözőket – ahová kívülről nem lehet belátni, ott csökken a lebukás veszélye.
A nemdohányzók védelmében alkotott törvény végrehajtásának első évében már támadás érte a Nemzeti Dohányboltok tíz százalékát, és ezek egyharmadában a bűnöző tevékenységét siker koronázta, azaz kirabolta az üzletet. Bár a választások után egy rövid időre csökkent a dohányboltok elleni attakok száma, nem valószínű, hogy ebből bármiféle politikai következtetést lehetne levonni. Ma már ott tartunk, hogy a dohányboltok legalább egyharmadát megpróbálták kirabolni, ráadásul a tettesek egyre agresszívabbak lettek. A biztonsági kamerák felvételei alapján a többségüket elfogják, de úgy látszik, a biztonsági kamera kevésbé tartja vissza őket, mint az a félelem, hogy egy vagy több tanú közvetlenül láthatja a tett elkövetését.
Néhány napja Kaposvárott zárás után, amikor nemcsak kívülről nem látják, de betérő vevők sem zavarják meg, támadott a tettes, ám ma még tisztázatlan, miért torkollott a rablás emberölésbe. Talán az a körülmény is közrejátszott, az elkövető nem félt attól, hogy megláthatják a gyilkosság közben. Debrecenben viszont a rendőrségnek sikerült tetten érnie a késes trafikrablókat.”